Pintada

Ahogy egyre idősebb és érettebb leszek, egyre inkább közel kerül hozzám a jazz. Nincs még egy zenei műfaj, mely ennyire képes lenne kifejezni minden egyes érzést, melyet ember csak tapasztalni tud. Azt gondolom, ennyi magyarázat elég is erre a bejegyzésre. Következzék 10 zseniális felvétel, 10 zseniális művésztől a jazz égisze alatt.

1. Billie Holiday - Strange Fruit, 1959:

Kezdjük a sort Billie Holiday fájdalmas dalával a rasszizmus és a gyilkosság témakörében. A dalt egy bizonyos tanár, Abel Meeropol írta, miután elszörnyedt egy 1930-as fénykép láttán. A képen ugyanis két fára felakasztott afroamerikai holtteste látható, akik egy indianai lincselés áldozatai voltak. A fénykép egyébként világhírűvé vált a rasszizmus elleni harc jelképeként. Holiday először 1939-ben énekelte el a dalt, melyet a rengeteg ellenállás ellenére élete végéig előadott. Az itt közölt felvételt Londonban vették fel 1959. februárjában, mindössze öt hónappal  a 44 éves Billy Holiday halála előtt. 

Legyen hó, legyen hó, legyen hó! Az elmúlt években nagyon szerencsétlenek voltunk ezen a téren, hiszen karácsonykor csak a hómentes kertben gyönyörködhettem. Pedig mit ér a karácsonyi hangulat a képeslapokon látható gyönyörű friss fehér púderes tájak nélkül? De tudjuk-e, hogy voltaképpen mi is ez a fehér cucc? Most kicsivel több, mint két percben, a Hópelyhek kémiája című videó végre tudományos magyarázatot szolgáltat erre a roppant érdekes kérdésre. Ez a kis film a legutóbbi része az Amerikai Kémiai Társaság tudományos sorozatának. Érdemes megnézni a videót (bár sajnos csak angol nyelven elérhető), hiszen megtudhatjuk például, hogy nincs két egyforma hópehely, minden esetben szimmetrikusak, hatszögletűek és roppant bonyolult folyamat végeredményeként válik gyönyörű, csipkés mintájúvá. Voltaképpen egy aprócska porszem körül lecsapódó kis mennyiségű vízpára szükséges, és voilá, kész is a hópehely. :)

Íme a videó:

1960-ban, a NASA pályára állította első Föld-megfigyelő környezetvédelmi műholdját. Ennek köszönhetően az azóta eltelt évek során egy újfajta megközelítésben figyelhettük meg bolygónk dinamikáját. A műhold lehetővé tette, hogy viszonylag pontosan tájékoztathassanak bennünket az időjárás-változásokról, az éghajlatváltozás lehetséges és várható hatásairól, hogy mi történik és mi történhet az óceánokkal, a tengerpartokkal, a folyókkal, stb. 

A Himalája

Hála az égnek túléltük 2012. december 21.-ét a világ megszűnése nélkül. Szegény maják most búsulhatnak csődöt mondott jóstehetségük miatt. A lényeg, hogy a nehezén túl vagyunk már, holnap pedig ismét itt a karácsony! Ez az ünnep mindenki számára a szeretetet, a számvetést és a nyugalmat jelképezi. Bár én sosem értettem, hogy miért nem lehet az év minden napja ugyanolyan. Miért nem törődhetünk embertársainkkal az év többi 362 napján is? Persze lehet mondani, hogy ez az időszak különösképpen megnyitja az emberi szíveket, mindenesetre nekem az év nagyobbik részében sem okoz különösebb nehézséget vagy fájdalmat az, hogy kedvesebb legyek, vagy kinyilvánítsam szeretetemet a hozzám közel állóknak.

Emlékszem az elmúlt karácsonyokra, amikor persze még kevésbé szólt az esemény a készülődésről, tervezésről, ajándék beszerző körutakról, inkább csak az izgalomról, hogy vajon mit is hoz a Jézuska, hol is maradt még üres, díszítetlen hely a fán, vagy drága nagymamám finomabbnál finomabb karácsonyi édességeiről. Aztán persze voltak még karácsonyi zenék, mesék és filmek, beszélgetések és az elmaradhatatlan eszményi hangulat melyet a karácsony szelleme hozott magával. Milyen szívmelengető visszagondolni rá, mennyire szerencsés is vagyok...

Ismételten döbbenten állok a közelmúlt hóeseményei előtt. Vajon az emberek már rég behódoltak a globális felmelegedés lehetséges következményei előtt, és a hóesésnek, mint természeti jelenségnek puszta gondolatát is teljesen száműzték életükből? Vagy mégis miért lepődik meg mindenki azon, hogy decemberben havazik?? A közösségi oldalakon mindenki elképzelt mém arccal sápítozik egy kis hóeséstől, mintha eddig trópusi monszun éghajlatú helyen élte volna az életét. Az első hó leesésénél minden második poszt hasonló hangvételű volt: Esik a hó... AZTAMINDENIT, tényleg, decemberben esik a hó...!!

Az 1954. májusi genfi konferencia Vietnamot két részre osztotta: északon a Vietnami Demokratikus Köztársaság, délen pedig a Vietnami Köztársaság. A kommunista észak Kína és Szovjetunió támogatását élvezte és a dél-vietnami partizánok, a Vietkong csapatai is az oldalukon harcoltak. A dél-vietnami kormányt korábban is támogató amerikaiak 1964-től bonyolódtak bele a konfliktusba, miután a dél-vietnami elnök ellen merényletet hajtottak végre. Az utolsó katonák 1973-ban tértek haza, miután az amerikaiak megszégyenítő vereséget szenvedtek. 1975. április 30-án Dél-Vietnam feltétel nélkül kapitulált, miután az északiak elfoglalták Saigont.

1968. március 16-án az amerikai hadsereg egy hatalmas szégyenfolttal gazdagodott: ezen a napon ugyanis a Son My nevű faluban hozzávetőlegesen 500 civilt - leginkább gyermekeket, nőket és időseket - mészároltak le amerikai katonák. A legdöbbenetesebb az egészben, hogy a mészárlásért mindössze egy személyt ítéltek el, ráadásul William Calley hadnagy is elnöki kegyelemben részesült néhány éves házi őrizet elteltével. Mint utóbb kiderült, nem ez volt az egyetlen vérengzés, melyet amerikai katonák hajtottak végre: több kisebb-nagyobb atrocitás történt, de az ügy kényessége miatt erről a mai napig nagyon keveset tudunk. Az esetet számos fotós dokumentálta, így a hírek végül eljutottak az amerikai társadalomhoz és a világ nyilvánosságához is rendkívüli felháborodást okozva. A My Lai-i események járultak hozzá a háborúellenes mozgalmak kibontakozásához is.

A két Alexandre Dumas kedvenc íróim között található. Többek között A három testőr, A fekete tulipán és a Monte Cristo grófja számomra megunhatatlan alkotások, melyek egyértelműen gazdagították és színesítették az világirodalom spalettáját. Ezen felsorolás tagjai közé tartozik A kaméliás hölgy (La dame aux camélias) az ifjabbik Dumas tollából. A romantika korszakának becses remekműve Dumas tehetségének és bölcsességének bizonyítéka, mely korát messze-messze meghaladta 1848-ban, mikor először jelent meg nyomtatásban.

Tegnap este lépett fel Budapesten, a Papp László Sportarénában a Muse, napjaink egyik legnépszerűbb rock és alternatív együttese. Őszintén szólva eddig nem áldoztam túl sok figyelmet a háromtagú devon-i együttesnek, de azt hiszem elérkezett az idő. A jelenleg legújabb, azaz hatodik stúdió lemezüket, a The 2nd Law-t népszerűsítő underground zenekar rendkívüli koncertet adott. A hangosítás kiváló volt, a vizuális effektek színvonala is rendben volt, az idősebb korosztály pedig időnként még a lézershow-ra is rácsodálkozhatott. A kevesebb, mint egy hónapja tartó turnéval a Muse magasra tette a lécet, az eddigi kritikák mind pozitívak voltak és szerencsére Budapesten sem adták alább.

Az estét a pár éve alakult angol Everything Everything koncertje nyitotta, mely azt az érzést keltette bennem, mint minden előzenekar, és mint a bemutatók egy mozifilm előtt: Jó, jó, de nem erre vagyok kíváncsi. Szerencsére nem húzták sokáig a dolgot, valamivel több, mint fél órát játszottak, fél 9-kor pedig már a Muse kezdett el hangolni. Valójában itt kezdtem várni, hogy a tömeg egyszer csak beindul és megtelik a küzdőtér. Ez azonban nem történt meg, valójában valamivel több, mint a 12 500 férőhely fele telt meg.

Mickey egyúttal a legöregebb egér is, hiszen a mai napon immár 84 éve, hogy bemutatták a közönségnek. A Walt Disney által életre keltett ikonikus figura kezdetben Mortimer névre hallgatott, ráadásul egy vékony végtagú gonosz kis csibésznek álmodták meg. 1928 és 1937 között Walt Disneyék közel 100 rajzfilmet készítettek Mickey egér főszereplésével.

Biztosan mindannyian hasonlóan érezzük magunkat, amikor egy arra méltó honfitársunk külföldön is nagy megbecsülésnek örvend - rettentően büszkén és hálásan. Puskás Ferenc, alias Puskás Öcsi, alias Pancho 2006. november 17-én hunyt el, az egész sporttörténelemben mély nyomokat hagyva. A szomorú évforduló alkalmával a spanyol Marca magazinhoz záporoztak a Puskásra emlékező szövegek. Mivel ezek olvasása számomra mérhetetlen örömet és elégedettséget okozott, megosztom veletek is!

"Ez az úr FUTBALLISTA volt, nem olyan, mint a maiak. Mivel amit ma játszanak, az nem futball, ezért logikus, hogy ilyen FUTBALLISTÁK sincsenek." (lagisa)

      A megdarált húst összedolgozzuk tojással, tejbe áztatott zsömlével, sóval, borssal, és forró zsírban vagy olajban húspogácsákat sütünk belőle. 

      Figyelem! Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.

Az 1960-as éveket egy valóban társadalomformáló korszaknak nevezhetnénk. A leginkább a fiatalok körében megkezdődött folyamatok egy egész kultúrát, egy teljes társadalmat teremtettek . Erre a nemzedékre sok mindent mondanak: underground, ellenkultúra, virágnemzedék, hippik stb. Az mindenesetre igaz, hogy ifjúsági kultúrájuk a szabadságot, a reményt, a boldogságot, a változást és a forradalmat hirdette. Szubkultúrájuk pedig máig hatással van a fiatal generáció bizonyos részeire.

Egy hippi kommuna

1966. november 10-én a zenetörténelem gyászos napja virradt fel: a brit újságok és magazinok szalagcímmel tudatták, hogy a Beatles befejezi a turnézást. Utolsó hivatalos koncertjüket San Franciscóban adták 1966. augusztus 29-én; ezt követően a lemezekre koncentráltak. Az pedig, hogy a koncertezést befejezték, a tömegeket megőrjítette - rajongásuk tehát csak még intenzívebbé vált. Ne feledkezzünk meg azonban az Apple stúdió tetején történő élő fellépésről 1969 januárjában, amelynek a felvételei végül a Let It Be albumon jelentek meg és amely az utolsó nem hivatalos koncertként könyvelhető el. 1969-ben vették fel utolsó valóban közös albumukat, az Abbey Roadot, 1970-ben pedig hivatalosan is feloszlottak. :(

„Amikor a harang háromszor megkondul majd, Felséged tudni fogja, hogy engem meggyilkoltak. Ha egy közember keze által fogok elpusztulni, utódaiddal egyetemben még hosszú évszázadokig fogsz uralkodni Oroszországban; de ha gyilkosaim a Te fajtádból kerülnek ki, családoddal együtt Oroszország népének áldozatává leszel!”

(Részlet Raszputyin utolsó, II. Miklós cárnak címzett leveléből)

Grigorij Jefimovics Raszputyint, az utolsó cári családot körülvevő sötét figurát 1916. december 16-án éjjel csalták tőrbe és gyilkolták meg összeesküvők, Feliksz Juszupov herceggel az élükön. A legendák szerint, melyek halála után születtek, hipnotikus erővel és jóstehetséggel is rendelkezett. A hírhedt gyógyító fantáziadús történetét pedig csak fokozta, hogy nem ment könnyen az eltervezett merénylet: először méreggel, majd pisztollyal próbálkoztak, végül pedig agyonverték és a jeges Néva folyóba dobták a testet.

"Megkérem az olcsóbb helyen ülőket, hogy tapsoljanak, a többiek pedig zörögjenek az ékszereikkel."

A két legnagyobb sportszermárkáról talán sokan nem tudják, mennyi közös is van bennük. A cégek alapítói ugyanis testvérek voltak, akik bár a sporttörténelemben maradandót alkottak, összekülönbözésüket követően életük végéig nem kommunikáltak. A márkák közötti rivalizáció pedig a mai napig töretlen.

1906. november 3-án, a berlini Nemzetközi Rádiótávírási Egyezményben fektették le a segélykérés általános Morse kódját, az S.O.S-t: ..._ _ _ ..., azaz ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti. A vészjelzés tehát 3 rövid, 3 hosszú és ismét 3 rövid jelzésből áll. Azért egyeztek meg ebben a jelben, mert rendkívül könnyű leadni a Morse-távíróval, illetve felismerni még jelentős interferencia mellett is.

Az, hogy ezt a köztudat S.O.S.-ként vette át, csak a véletlen műve. A több, mint száz év során azonban számos magyarázat született az S.O.S. jelentéséről: Save Our Souls - Mentsétek meg lelkeinket, Save Our Ship - Mentsétek meg a hajónkat, Stop Other Signals - Szüntessetek be minden más jelzést, Send Our Savior - Küldjétek a megmentőnket.

Little Willie John számomra nagyon kedves I'm Shakin' című nótája kerül ma terítékre, természetesen Jack White  elégedettséget kiváltó feldolgozása apropóján. A fiatalon, 30 évesen szívinfarktusban elhunyt zenész (eredeti nevén William Edward John) az '50-es és '60-as évekbeli korai R&B jelentős alakja volt. Legismertebb slágerei közé tartozik még az All Around The World, a Need Your Love So Bad, és a Fever, mely később Peggy Lee előadásában vált igazán ismertté a nagyérdemű közönség előtt.

"A gondolat az értelem munkája, az ábrándozás a gyönyörűségé. Az ábrándozást tenni a gondolat helyébe annyi, mint mérget adni táplálék helyett."

Elérkezett Mindenszentek, vagyis Halloween estéje. Az alkalom apropóján valószínűleg mindenkit elragadott valamilyen szinten az ünnep hangulata. Az üzletek pultjain már kora ősszel halmokban álltak a különböző használati- és dísztárgyak, csak arra várva, hogy a magyar mentalitásban is fészket rakjon a jelmezes-tökös esemény. Tavalyi halloween-i bejegyzésemmel igyekeztem az ünnep történelmi és tradicionális háttérét megvilágítani, idén viszont inkább a praktikumot helyeztem előtérbe. A sok jelmezes mulatság és rémisztgetés közben azonban ne feledkezzünk meg elhunyt szeretteinkről és legalább egy mécsest gyújtsunk értük emlékezésünk jelképeként!