Az 1960-as éveket egy valóban társadalomformáló korszaknak nevezhetnénk. A leginkább a fiatalok körében megkezdődött folyamatok egy egész kultúrát, egy teljes társadalmat teremtettek . Erre a nemzedékre sok mindent mondanak: underground, ellenkultúra, virágnemzedék, hippik stb. Az mindenesetre igaz, hogy ifjúsági kultúrájuk a szabadságot, a reményt, a boldogságot, a változást és a forradalmat hirdette. Szubkultúrájuk pedig máig hatással van a fiatal generáció bizonyos részeire.
Egy hippi kommuna
A hippimozgalom az ’50-es évek beatnemzedékének letéteményese: a beatnikekhez hasonlóan visszautasították a kor amerikai fogyasztói társadalmának tespedt unalmát (kertvárosi élet, ugyanolyan autók, kétszemélyes ágy stb.). A legszélsőségesebbek teljesen szembehelyezkedtek a jóléti társadalommal: sokan elhagyták a családi fészket, hogy lakóautókban, önkényesen elfoglalt lakásokban, vagy esetleg kommunában éljenek. Nagy-Britanniában az eltérő gazdasági és természeti viszonyok miatt más okokból, de hasonló mentalitású generáció cseperedett fel: az ellenkultúra itt a háború utáni megszorításokra adott válaszként fejlődött ki. A lényeg az, hogy mindennel szemben dacoltak és lázadtak, ami a társadalom hagyományos és konzervatív részére jellemző volt. Több százezres tüntetésekre is volt példa, mely a kormány politikájával szemben lépett fel. A háborúellenességbe és az amerikai népképviseleti demokrácia kivívásába vetett hitük állt szemben a kormány Vietnámban tanúsított magatartásával. A rendőrség, a CIA, az FBI és egyéb intézmények igyekezete, hogy megfékezzék az öntudatra ébredt tömeget, haszontalan volt. Végső kétségbeesésükben a gyülekezés alkotmányos jogának megtagadásához és hamis információk terjesztéséhez folyamodtak. A mozgalmat úgy igyekeztek beállítani, mint egy külföldről pénzelt és támogatott szerveződést, mely az ország belső nyugalmát hivatott megmérgezni.
A hippi lány virágot nyújt át a hatóság emberének
A hippi elnevezést először az amerikai televízióban használták 1964. április 22-én, a WNBC TV Channel 4-en, New York Cityben, a New York World Fair megnyitásánál. Akkor néhány, a vietnami háború ellen tiltakozó fiatalok csoportja tartott ülősztrájkot. A hippi szó az angol hipster szóból ered, amely kezdetben a San Fransisco-i Haight-Ashbury (az egyik közkedvelt hippi-hely) körzetébe költöző embereket jelentette.
"Nem olyan volt, amilyennek képzeltem (...) a Haight-Ashbury kölykei kimaradtak az iskolából és ott lopták a napot, csak nem szeszt öntöttek magukba, hanem drogokat."
George Harrison, miután Haight Ashbury-ben járt
Reprezentációjuk rendkívül sokoldalú volt: megjelent a zenében, öltözködésben, életmódban stb. Tiltakozásuk eszközéül választották a tüntetéseket, felvonulásokat, virrasztásokat, melyeket az adózásmegtagadás és a nyilvános katonai behívóégetés, esetleg dezertálás követett. Kanada a nyilvánvaló földrajzi okokon kívül más okból is népszerű hellyé vált: az északi szomszéd ugyanis nem adta ki az amerikai kormánynak a katonai szolgálatot megtagadókat. A béke gyermekei között is volt azonban különbség: a háborúellenes mozgalom aktivistái ugyanis bizonyos fokú megvetéssel tekintettek a hippikre. Nem értették, hogyan tudnak zenélni, táncolni, drogozni és meditálni, miközben saját kormányuk civileket gyilkol egy hadüzenet nélküli háborúban.
A hagyományos nemi erkölcs megkérdőjelezésével teljesen felforgatták a közvéleményt. Korábban a téma sikamlóssága miatt még beszélni sem nagyon mert a szexről senki, nemhogy valaki még nyilvánosan is csinálja. A virágok nemzedéke azonban a beszéden felül még alternatívákat is szolgáltatott: megjelentek a kiterjedt nemi családok, az orgiák és még a homoszexualitással szemben is elfogadóak voltak. 1969-ben a New York-i Stonewall-bárbeli lázasból nőtte ki magát a homoszexuálisok jogaiért küzdő mozgalom. A szexualitást tehát éltették, művelték és ünnepelték az előző generáció prüdériájával szemben.
A szabadság eszméje hamarosan a nőkhöz is elért: kialakult a nőmozgalom. A nemi szerepeket megkérdőjelezték, felvetették azokat a felszín alatti kérdéseket, melyeket a hippi mozgalom láthatóvá tett. Helyes-e, hogy a nők végzik a házimunkát, nevelik a gyereket, dolgoznak, míg a férfiak élvezhetik az erősebbik nem kiváltságait? Megjelentek az első fogamzásgátló tabletták, mely forradalmi találmányt jelentett a nők szexualitásának kiteljesedésében. A nőmozgalom elindító eseményének az 1968-as Miss Amerika Szépségverseny tekinthető. Az öntudatra ébredt nők az élő adás megzavarásával tudatták létezésüket a világgal. Az egyik versenyző, akiben szimpátiát ébresztettek, még a műsorvezető jegyzeteit is összekuszálta, kínos perceket okozva a televíziós hostnak. A műsort 10 percre megszakították, de jelentősége annál nagyobb volt: nézők milliói látták, ahogy néhány nő „Szabadságot a nőknek!” jelszavakat skandál és kiáll jogaiért.
A jóléti társadalommal való szembehelyezkedés kiterjedt az öltözködésre is. Bizonyára emlékeztek a Beatles, vagy a Rolling Stones korai szerepléseire, melyeken a fiúk helyes kis öltönyben és nyakkendőben szerepeltek. A korszak mondhatni dögunalmas divatja a férfiaknál kimerítette az öltöny fogalmát, a nőknél pedig minden évben kiadták a megfelelő szoknyahossz méretét. Ezzel szemben a ’60-as évek ifjúságának öltözködésbeli jelszava a következő volt: bármit viselhetsz, amiben csak jól érzed magad – legyen akár az egy fürdőköpeny vagy egy körgallér. A háború higiéniájából eredően a férfi frizuradivatot a kefehaj testesítette meg – a ’60-as évek elején azonban (Vade Satana!) a férfiak is hosszú frizurát kezdtek viselni, melyet az évtized végére a bajusz és a szakáll is követett. A közvéleményt a kétnemű kinézet teljesen felzaklatta (nem beszélve a farmerről és a trapéznadrágról, mely szintén mindkét nem kedvencévé vált). A lányok vastagon kent rúzst és sminket viseltek, melyben sokkal idősebbnek látszottak és divatba hozták a viseltes, puha anyagokat (csipke, bársony) és saját készítésű ruhákat, melyeket földszínűre és pszichedelikus szivárványszínűre készítettek. Ehhez jött még a lehető legtöbb ékszer, bizsu és az elmaradhatatlan virág a hajba. A hippimozgalom a divat világát is felszabadította.
Minden, ami addig pop volt, átalakult rockzenévé. A zenekarok a blues és a rhythm and bluesból merítették az ihletet, népszerűvé váltak az R&B klasszikusok átdolgozásai, és az észak-amerikai zenészek érdeklődése feléledt saját fekete gyökereik iránt. A hang intenzívebb befogadása, melyet az LSD és a marihuána hatása keltett, létrehozta a pszichedelikus zenét. A korszak zenészei a szórakozást művészetté alakították. A zenei változás nagy katalizátorának a Beatles-t tekinthetjük (Sgt, Pepper, Tomorrow Never Knows). Megjelent Bob Dylan, aki kezdetben Woodie Guthrie folkhagyományait támasztotta fel a kor felfogása szerint botrányos dalszövegekkel. Hamarosan azonban rájött, hogy valójában rock n roll-t énekel. A változást Dylanban a Byrds indította el, mely voltaképpen Dylan zenéihez csak egy kis pszichedelikus hátteret adott. Mr. Tambourine Man című slágerük pedig a jövő zenéjének számított 1965-ben. A Doors megjelenése új szintre emelte a popot: a komoly szövegeket igényes zenével kombinálta. A Jefferson Airplane szintén popzenét játszott, és őket is dalszövegeik választották el a hagyományos slágerlistás zenekaroktól. Jimi Hendrix az R&B-t és a popot kovácsolta össze, mellyel új művészeti stílust teremtett, a Who rockoperákkal kísérletezett, mely szintén egy újfajta törekvés volt - és még nem is beszéltünk a blues koronázatlan királynőjéről, Janis Joplinról és a korszak többi zseniális zenészéről. Csupa-csupa feljődés, változás - zenei forradalom.
A hippi kultúra az irodalomra is nagy hatással volt. Aki a kezébe vesz egy Allen Ginsberg (pl.: Üvöltés - Howl and Other Poems, 1967) vagy Jack Kerouac (Úton - On the Road, 1956; Az elhagyatottság angyalai – Desolation Angels, 1961) könyvet, teljes mértékben át tudja érezni azt a légkört, melyet a lázadó ifjúság teremtett. Mindketten a beat-nemzedék vezéralakjainak számítanak. Költészetüket az amerikai életforma és kultúra elutasítása jellemzi. Ginsberg hatással volt Hobóra is, ráadásul fel is lépett egy Hobó-koncerten.
A rockfesztiválok megjelenése egy újfajta élvezetes közösségi élménynek számított. Önfeledten - akár kábultan, de mindenesetre boldogan hódoltak a zenének és a szabadságnak. 1967 januárjában, a San Fransisco-i Golden Gate Parkban rendezték meg az első Emberi Együttlétet (Human Be-In). Az esemény egyszerre volt zenés tüntetés a békéért és a toleranciáért, valamint a szabad gondolkodásért és a szerelemért. Ez az alkalom volt a kiindulópontja az USA nyugati partján hamarosan kialakuló legendás Nyári Szerelemnek (Summer of Love), illetve a keleti parton megrendezett 1969-es Woodstocki Fesztiválnak. A nemzetközi és ingyenes Woodstocki Zenei és Művészeti Vásár mítosszá nőtte ki magát – mondhatni életstílussá. A szervezők így hirdették: „Vízöntő korszakbeli Előadás: 3 nap béke és zene”.
A Human Be-In plakátja
Folytatás következik!