A két Alexandre Dumas kedvenc íróim között található. Többek között A három testőr, A fekete tulipán és a Monte Cristo grófja számomra megunhatatlan alkotások, melyek egyértelműen gazdagították és színesítették az világirodalom spalettáját. Ezen felsorolás tagjai közé tartozik A kaméliás hölgy (La dame aux camélias) az ifjabbik Dumas tollából. A romantika korszakának becses remekműve Dumas tehetségének és bölcsességének bizonyítéka, mely korát messze-messze meghaladta 1848-ban, mikor először jelent meg nyomtatásban.
"Az asszonyok a szerelemnek két módját ismerik, amelyek egyébként egymásból is fakadhatnak. Vagy szívükkel szeretnek, vagy pedig érzékeikkel. Gyakran a nő csak azért választ kedvest, mert érzékeinek engedelmeskedik, és csak később, váratlanul ismerkedik meg a nem testi szerelem misztériumaival, amikor azután már csak a szíve által él."
A mű központi témája a beteljesületlen szerelem. Ami pedig a legfájóbb, hogy ezzel a szomorú igazsággal már a mű elején szembesülnünk kell. A főhősnő Marguerite Gautier, egy kurtizán, aki szerelembe esik egy olyan férfi iránt, aki nem képes kielégíteni nagyvilági igényeit és általában még csak meg sem érti a nő érzéseit. Ez a szerelem azonban valóban tiszta és áldozatra kész a naiv, de szenvedélyes Armand részéről is. A prostituált szerelme hevében és áldozatai révén erkölcsi fölénybe kerül minden őt lenéző dámával és "tisztességes" asszonnyal szemben. Ez az igaz szerelem és szenvedély sodorja mindinkább végzete felé. Armand jövője érdekében azonban képes a szakmájával összefüggő közhelyeket megcáfolni és lemondani minden anyagias örömről - sőt, végül magáról a szerelemről is. Az olvasók egyúttal mintha távcsővel szemlélhetnék meg a korabeli Franciaország társadalmát és normáit.
"Gondolataim szanaszét kószáltak, s leszaggattak minden reményvirágot, mellyel útjukon találkoztak."
Marguerite Gautier alakját Marie Duplessis-ről, szerelméről mintázta az ifjabb Alexandre Dumas. Önéletrajzi ihletésű regényét saját maga alkalmazta színpadra, az alkotás pedig világsikert aratott. A darabot Párizsban, a Théâtre du Vaudeville-ben, mutatták be 1852. február 2-án. Ebből született Verdi Traviata című háromfelvonásos operája, majd számos filmes feldolgozás is. A kaméliás hölgyet olyan dívák keltették életre, mint Sarah Bernhardt, Greta Garbo és Isabelle Huppert, a magyar színésznők közül pedig Bajor Gizi, Eszenyi Enikő és Tolnay Klári. A digitalizációnak köszönhetően pedig már mindenki elolvashatja itt.
Greta Garbo
"Sokszor gyerekségek okozzák legnagyobb örömünket, és nagyon gonosz dolog semmivé tenni az ilyen örömöt."
