1906. november 3-án, a berlini Nemzetközi Rádiótávírási Egyezményben fektették le a segélykérés általános Morse kódját, az S.O.S-t: ..._ _ _ ..., azaz ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti. A vészjelzés tehát 3 rövid, 3 hosszú és ismét 3 rövid jelzésből áll. Azért egyeztek meg ebben a jelben, mert rendkívül könnyű leadni a Morse-távíróval, illetve felismerni még jelentős interferencia mellett is.
Az, hogy ezt a köztudat S.O.S.-ként vette át, csak a véletlen műve. A több, mint száz év során azonban számos magyarázat született az S.O.S. jelentéséről: Save Our Souls - Mentsétek meg lelkeinket, Save Our Ship - Mentsétek meg a hajónkat, Stop Other Signals - Szüntessetek be minden más jelzést, Send Our Savior - Küldjétek a megmentőnket.
A vészjelet először az Azori-szigeteknél bajba jutott Slavonia hajó használta 1909-ben, ennek köszönhetően pedig a fedélzeten lévő összes utast kimenekítette a közelben elhaladó két utasszállító, a Prinzess Irene és a Batavia. Az S.O.S. segélyhívás azonban csak a Titanic 1912-es katasztrófája után vált általánosan elterjedté. Az első segélykérő jel valójában nem is az S.O.S. volt, hanem a Marconi Társaság által használt C.Q.D. A hajók általános riasztási jele, a D. pedig a danger vagy distress (veszély, baj) szót rövidítette. Ezt változtatták meg 1906-ban az S.O.S.-re.
A Morzekódot (vagy ICC kód) Samuel Finley Breese Morse találta fel 1835-ben, a telegráffal együtt. Az angol ábécé leggyakrabban használt betűjének, az "E"-nek egy pont lett a jele, míg a második leggyakoribb betűnek, a "T"-nek egy vonás. Az "O" betű három vonás, míg a következő rövid betű, az "A" egy pontból és egy vonásból áll össze. Az "N" betű ennek épp fordítottja lett, egy vonás és egy pont, és így tovább, az angol szavakban előforduló gyakoriságnak megfelelően egyre hosszabb kódot kaptak a ritkább betűk.
Morse első táviratát Washingtonból Baltimore-ba küldte 1844. május 24-én reggel 8 óra 45 perckor. A szöveg az alábbi volt: "What hath God wrought?" - Mit mívelt Isten?:
