A kalózkodás a 21. században - több szempontból is - komoly problémát jelent, történelme azonban sokkal régebbi és érdekesebb, mint azt sokan gondolnák. A tengeri kalózkodás becslések szerint ma éves szinten közel 15 milliárd dollár veszteséget okoz és elsősorban a Csendes-óceán és az Indiai-óceán bizonyos vizein okoz jelentős nehézséget (különösképpen Szomália partjainál, a Maraka-szorosban, illetve Szingapúr környékén. Az a kép, amelyet azonban a közismert könyvek és filmek mutatnak be a tengeri rablókról, korántsem olyan pontos. A szemét fekete kendővel bekötő, falábú, kampókezű, papagájos kalóz csak nyomokban tartalmazza a történelmi kalóz jellemzőit. A kalózkodás történetének feltérképezéséhez pedig vissza kell mennünk egészen a hajózás történetének kezdetéig. 

Száz évvel ezelőtt a feminizmus legradikálisabb időszakát élte Angliában. Emmeline Pankhurst és követői nem rettentek vissza a merészebb akcióktól sem jogaik - legfőképpen választójoguk - kivívása érdekében. Érdemleges eredményt elérni azonban sem a békés, sem a radikálisabb eszközökkel nem sikerült. Ehhez az első világháború társadalomformáló hatására volt szükség.

Okostojás

1967-ben, a CBS televízió vezetői bátor lépésre szánták el magukat azzal, hogy népszerű dokumentum-szériájukat, a The 20^th Century-t lecserélték. Valójában a visszatekintést jövőbetekintéssé módosították és a The 21^st Century névre keresztelték át minden bizonnyal azért, hogy ne kelljen még több változást elviselni a kedves nézőknek a műsorral kapcsolatban. Walter Cronkite népszerű hírmondós vezényletével a műsor további három évadot élt meg új formájában. A megszüntetés okául végül azt adták meg, hogy az írók egyszerűen kifogytak a további ötletekből. Mindenesetre bemutatok nektek néhány epizódot, mivel szerintem szörnyen érdekes és sok esetben pontos elméletek születtek a 2000-es évek jövőjéről az 1960-as évek végén.

Számtalanszor érzek hatalmas büszkeséget, ha arra gondolok, hogy Magyarországon - a viszonylag kis területhez viszonyítva - rengeteg tehetséges, értelmes és értékes ember él. Gondoljunk csak arra, hogy milyen előkelő helyen szereplünk az összesített olimpiai éremtáblázaton, vagy mennyi tehetséges művészünk élt és alkotott a sok-sok évszázad során (érdemes félretenni az alkalmatlan és hátráltató politikai struktúráinkat, azt, hogy mennyire igazságtalan a sportok állami támogatása - gondolok itt az állami összegek futball és a vízi sportok közötti igazságtalan elosztására - és azt, hogy számos zseniális tudósnak kellett elhagynia az országot politikai és vallási okokból, illetve a beszűkült látókör miatt megannyi fejlesztésünk került ki a magyar állam berkei alól). Ismétlem, tekintsünk el ettől egy rövid időre és nézzük milyen magyar találmányok születtek a múltban, melyek öregbítették az ország hírnevét.

Chet Helms a virág nemzedékének egyik ikonikus figurája és zenei promótere. Számos zenei eseményt támogatott és szervezett meg a '60-as évek második felében (nem mellesleg ő volt az, aki bemutatta Janis Joplint a Big Brother and the Holding Company tagjainak) és ő volt az első, aki pszichedelikus fényshow-kat rendezett a Fillmore-ban és az Avalon Ballroomban. Ő volt a szervezője továbbá rengeteg Golden Gate Park-ban rendezett ingyenes koncertnek és egyéb kulturális rendezvénynek a "Szerelem Nyarán" 1967-ben. Ráadásul nagy része volt a pszichedelikus plakátok elterjedésében.

Ahogyan az 1950-es évek Rock 'n' Roll forradalma sokkolta a nyugodt és konzervatív fehér közönséget a fekete rhythm and blues átültetésével, a jazz népszerűsége a 20. század korai szakaszában okozott faji pánikot és szociális szorongást. Hosszú idővel az európai fasizmus felemelkedése előtt számos amerikai csoport fejezte ki szélsőséges félelmét és nyugtalanságát a kisebbségi kulturális formák felemelkedésével kapcsolatban. De a második világháború idejére, a jazz lényegében beleszövődött a többségi kulturális formák szerkezetébe.

Hat képeslapot hoztam nektek a 20. század néhány legismertebb írójától. Néhány lap üzletről szól, némelyek pedig a barátságról. De egytől egyik érdemesek arra, hogy egy pillantást vessünk rájuk.

Charles Bamforth a malátázás és sörkészítés felruházott professzora az UC Davis egyetemen – tehát mindenképpen megbízhatunk a tudásában, ha kedvenc habos nektárunkról szeretnénk megtudni valamit. Gond nélkül és nem kevés szenvedéllyel igazít el olyan témákban, mint a főzési folyamat enzimológiája, a hab stabilitása és a sör érzékelésének pszichofizikája.

A kora újkor orvostudósaira kezdetben nem volt jellemző az együttműködés. A rivalizálás nem csak egyetemek között, de mesterek között is fennállt. Azonban hamarosan változás következett be, mely lehetővé tette a termékenyebb szakmai kapcsolatok kialakulását. Létrejöttek az első akadémiák, melyekben a tudományos fejlődés, a kutatás már jóval több szerepet kapott, mint az egyetemeken. Megjelentek az első orvosi folyóiratok is, melyekkel a tudományos kommunikáció mind szélesebb körökben terjedt el. Hamarosan már tudományos vitákra is sor került, a rivalizálás pedig egyre nagyobb lett a különböző orvosok, de még az egyetemek között is. Kitűnő példa erre Renauld, aki 1630-ban poliklinikát szervezett (ingyenes orvosi rendelő intézet). Az intézetben 20 orvos folytatott tanácsadást, sőt még kezelést is kínáltak. Jelentős forgalmat bonyolítottak le, támogatókat is szereztek, akiknek az adományaiból a szegények gyógyszerellátását tudták finanszírozni. Renauld Franciaország egyik legnívósabb egyetemét, a Montpellier-t képviselte, így a poliklinika megalapításával újabb okot szolgáltatott Montpellier és a Sorbonne közötti ellenségeskedésnek. Az intézet csak addig létezett, amíg a legnagyobb támogatói is, akik nem kisebb személyek voltak, mint XIII. Lajos és Richelieu bíboros. Renauld hatására egyébként a Sorbonne is megszervezte a saját poliklinikáját.

Bár a francia orvostudomány – csakúgy, mint a nemzetközi – rengeteg változáson ment keresztül a késő középkor és a kora újkor hajnalán, még mindig számtalan lényegi dolog volt, amiről vajmi keveset tudtak. A XVII-XVIII. századig alig volt fogalmuk a szervek funkciójáról, az érzékszervek működéséről, arról, hogy milyen szerepet tölt be a légzés és a vérkeringés az életfolyamatok fenntartásában, a szerveket alkotó szövetek és sejtek létezéséről, a betegségek természetéről, okairól illetve a gyógyszerek hatásmechanizmusáról. Ahhoz azonban, hogy könnyebben megértsük a kora újkori orvostudomány újdonságait és a társadalmi hozzáállást a korabeli medicinához, kezelési módokhoz és magához a gyógyítókhoz az alapokhoz kell visszatérnünk. A legnagyobb szerep pedig az egyetemeknek jutott az orvostudomány innovációjában. 

A következőkben bemutatok nektek néhány televíziós hirdetést, melyeket a nagyszerű olasz filmkészítő, Federico Fellini álmodott és valósított meg életének utolsó évtizedében.

Interjúalanyaim java már többéves tapasztalattal a birtokában osztotta meg velem az élményeit, vagy éppen munkája okán került közel a témához. Nóra elsősorban anyagi okokból költözött ki Brémába, jelenleg két munkahelyen dolgozik, és emellett még egyetemre is jár. Peti és Rita, két kedves ismerősöm, először csak a szakmai gyakorlatot szerette volna Németországban letölteni, majd a kettősdiploma-program keltette fel az érdeklődésüket, így végül két évet töltöttek Braunschweigben.

Bán Sarolta fiatal kora ellenére máris számos eredménnyel büszkélkedhet: fotóiból nemcsak Magyarországon, de külföldön is kiállítások nyílnak, alkotásai CD- és könyvborítókon szerepelnek, 2011-ben pedig ő volt az a művész, aki kiérdemelte az Elle magazin Young Talent díját a képzőművészek kategóriájában. Érdemes tehát megjegyezni a nevet, büszkévé teheti ugyanis a magyar művészetekért rajongókat.

1944 szeptemberére már mindenki tisztában lehetett azzal, hogy a háború elveszett, de mindenki bizakodott abban, hogy a front nem fogja elérni a fővárost. Magyarország erődvonalai között Budapest kulcsfontosságú helyet foglalt el. Hamarosan bizonyossá vált, hogy a szovjet hadsereg eléri Budapestet és a magyar főváros ostromlott erőddé változik. A románok augusztusban átálltak a szövetségesek oldalára, ez pedig jócskán meggyorsította a szovjet hadsereg haladási sebességét. A magyar főváros ostroma 68 évvel ezelőtt, 1945. február 13-án ért véget.

A XIX. század utolsó harmadában leginkább előfizetés útján lehetett hozzájutni a legtöbb újsághoz. A napilapokat a rikkancsoktól is be lehetett szerezni, esetleg az olvasni vágyó elmehetett egy kávéházba, ahol általában előfizettek a nívósabb lapokra, mivel ez nagyban növelhette a vendégkör számát.

A prostitúció és leánykereskedelem fogalomköréhez ma is hozzátartozik, legalábbis sokan párosítják a bűnözést. És természetesen nem is áll messze a valóságtól, hiszen a prostitúció helyszínei valóban gyakran szolgáltattak megfelelő helyet a bűnözés különböző ágainak. Ez azonban az általam vizsgált korszakra még nem feltétlenül, nem minden esetben volt jellemző, hiszen a prostitúció ebben az időszakban bizonyos keretek között még engedélyezett foglalkozásnak számított, mely felett legfeljebb erkölcsi alapon lehetett ítélkezni.[1]

A leánykereskedelem a prostitúció kiegészítő részeként Magyarországon a török hódoltság alatt jelent meg. Ebben a kezdeti időszakban Magyarországon még senki sem foglalkozott "húskereskedelemmel", külföldről jöttek kereskedők, akik a lányokat alapos válogatás után elvitték. A magyar lányok szépségének, temperamentumának és olcsóságának köszönhetően Magyarország a XIX. század második felére az európai leánykereskedelem egyik központjának számított. Szláv területeken a magyar lányokat a vengerka, latin területeken pedig a hungara jelzővel illették.

2003-ban a Disney megjelentetett egy 6 perces animációs rövidfilmet, mely a Destino címet kapta (az angol Destiny - sors spanyol, portugál és olasz megfelelője). A rövidfilm egy projekt lezárását jelentette, mely 57 évvel korábban kezdődött. A Destino története visszamegy egészen 1946-ig, mikor is két kultúrális ikon - Walt Disney és Salvador Dalí - eldöntötték, hogy együtt fognak dolgozni egy rajzfilmen. A történetet Dalí és John Hench (a Disney stúdió egyik munkatársa) alkották meg 8 hónap alatt. Ekkor azonban a Walt Disney Company finanszírozási problémákba ütközött, a projektet pedig elnapolták.

A XIX. század utolsó harmadában egyre inkább megjelent az igény arra, hogy a növekvő számú lakossággal rendelkező fővárosban végleges megoldást találjanak a csatornázás és a megfelelő tisztaságú vízellátás kialakítására a különböző járványok (kolera, tífusz stb.) megelőzése érdekében. A közegészségügyi infrastruktúra végül az 1890-1900 közötti időszakban épült ki oly módon, hogy az biztosítsa Budapest lakosságának higiéniai igényeit. Míg korábban egyénenként kötelezték a lakosságot a saját háztájuk körüli tisztaság betartására, később „vészbizottságokat” szerveztek ezen feladatok betartatására és ellenőrzésére.[1]

Miután az 1885-ös rendelet[1] által létrejött az ún. vegyes rendszer, mely elismerte a magánkéjnőket is a bordélyháziakon kívül, az a tendencia figyelhető meg, hogy a prostituáltak egyre inkább elhagyták az addig általánosan elterjedt „munkahelyüket”, a bordélyházat. Ez azt a következményt vonta maga után, hogy a prostitúció egyéb helyszínein gyakoribbá vált a perditák jelenléte – és persze rengeteg új helyszín jelent meg. Azokon a helyeken, ahol a tulajdonos rendelkezett a megfelelő engedéllyel, mely lehetővé tette női munkaerő alkalmazását, minden egyes női beosztott munkaköre azzal egészült ki, hogy a vendéget minél inkább motiválják a pénztárca tágra nyitására. Természetesen azokkal a lányokkal kapcsolatban merült fel leggyakrabban a prostitúció gyanúja, akik közvetlen kapcsolatba kerültek munkájuk során a férfi vendégekkel. Ebbe a kategóriába tartoztak a kasszírnők vagy felírónők - akiknek az volt a feladata, hogy a napi forgalmat felügyeljék, a virágárus-lányok, kenyérárus-lányok, a felszolgálólányok és a pénztárosnők – akiket általában rokoni kapcsolat fűzött a tulajdonoshoz bizalmi feladata révén. Érdemes megjegyezni azonban, hogy a XIX. század végén még rendkívül ritka esetben adták nőnek ezt a komolyabb jövedelemmel és presztízzsel járó munkát – ennek részben az az oka, hogy a szakma kitanulására akkoriban még csak a férfiaknak nyílt lehetősége. Az első világháború során észlelhető a női munkavállalók arányának növekedése ebben a foglalkoztatási ágban.

Adj 12 percet Alex Chadwick-nek, és körbevezet a rock 'n' roll világában. A 12 perces videóban Chadwick 100 híres dalt kever össze és ad elő gitáron. A kis időutazás 1953-ban kezdődik Chet Atkins "Mr. Sandman"-jével. Szépen gyorsan, de tökéletes illeszkedéssel jutunk el a Beatles-ig, a Rolling Stones-ig, Hendrix-ig, a Led Zeppelin-ig, a Ramones-ig majd az olyan kortárs előadókig, mint a Red Hot Chilli Peppers, a Black Keys, vagy a White Stripes. A videót a Chicago Music Exchange szponzorálta, mely egy klasszikus felszerelésekre specializálódott üzlet. Ők szolgáltatták a videóhoz például a potom 32,995 $-t érő 1958-as Fender Stratocoaster-t, melyet a klipben láthattok. Aki kíváncsi a dalok teljes listájára, a kommentek között megtalálja.

Karrierjének korai szakaszától kezdve Alfred Hitchcock számos saját filmjében eljátszott kisebb szerepeket. Alkalmanként csak elsétált a kamera előtt, felszállt egy buszra, esetleg egy filmben megjelenő újság címlapján szerepelt, vagy éppen pincérnek öltözött - mindenképpen beletette magát a filmbe, ami egy csöppnyi egocentrizmusra vall. Ezek a kameók (Cameo: mikor egy filmben néhány pillanatra feltűnik egy-egy híres színész akár a hecc kedvéért, akár a színész rendező általi tisztelete révén) néha csupán pillanatokig tartottak, néha pedig egy kicsivel tovább. Mindenesetre ezek a megjelenések Hitchcock filmművészetének védjegyeivé váltak. A rajongók pedig kész sportot űztek a filmek aprólékos átböngészéséből, hogy kiszúrják a ravasz rendezőt. 1927-től 1976-ig Hitchcock összesen 37-szer jelent meg alkotásaiban, ezeket pedig szépen csokorba szedték a Hitchcock.TV munkatársai és a következő videót szerkesztették belőle: