A következőkben bemutatok nektek néhány televíziós hirdetést, melyeket a nagyszerű olasz filmkészítő, Federico Fellini álmodott és valósított meg életének utolsó évtizedében.
1984-ben, 64 éves korában Fellini belement abba, hogy rövid kis filmet készít a Camparinak, az ismert olasz aperitif márkának. A végeredmény, az "Oh, che bel paesaggio!" (Ó, mily csodálatos táj), fentebb látható. A reklámban egy férfi és nő szemben ül egymással egy vonaton. A férfi (Victor Poletti alakítja) mosolyog, de a nő (Silvia Dionisio) félrefordítja szemét és komoran, kissé durcásan néz ki az ablakon. Majd felvesz egy távirányítót, amivel "tájat vált". Búskomorsága azonban egyre csak növekszik ahogy a sivatagos, ókori, majd középkori de egytől egyik sivár és kihalt tájakon haladnak keresztül. Türelmét elvesztve el is dobja az irányítot, melyet a férfi, még mindig mosolyogva vesz kézbe, megnyom egy gombot és a csodálatos Pisa-i Piazza dei Miracoli (Csodák tere) tűnik fel az ablak mögött egy hatalmas üveg Campari-val az előtérben. Minden jó, ha a vége jó: a hölgy az üveg Campari látványától mosolyogni kezd, majd egy fülig érő szájú - a stewardessekre hajazó - leányzó meg is kínálja a kedves utasokat a finom nedűvel.
„Mindössze egy perc alatt Fellini a férfi és nő közötti harc történetének egy fejezetét mutatja be nekünk és utalást tesz a TV neurózisára, majd arra célozgat, hogy mi, emberek mennyire alulbecsüljük a természet és a történelem csodálatos ajándékait és felajánlja a reményt, ami a képernyőn jelenik meg és visszahozhatja az örömöt."
Tullio Kezich a Federico Fellini: Élete és munkássága
Szintén 1984-ben, Fellini készített egy másik reklámot is "Alta Societa" ( szó szerinti fordításban Magas Társadalom) címmel a Barilla rigatoni tésztának. Ahogyan a Campari hirdetésnél is, Fellini írt egy szövegkönyvet magának és együttműködött Ennio Guarnieri operatőrrel és a zenei rendező Nicola Piovani-val. A történet szerint egy roppant elegáns pár (Greta Vaian és Maurizio Mauri) egy étteremben vacsorázik - természetesen rigatoni-t. A Barilla promóció talán a legkevésbé művészi Fellini reklámai közül. Az én tetszésemet nem igazán nyerte el a folyamatosan vigyorgó tetőtől-talpig csillogó hölgyszereplő és nem hiszem, hogy a reklám miatt szaladnék egy kis Barilla tésztáért, de ízlések és pofonok. No persze a probléma ott is lehet, hogy olasz nyelvtudás híján nem igazán tudom teljesen megfejteni péládul a felszolgáló mondanivalóját, remélhetőleg az csak pozitívan emeli a promóció minőségét:
1991-ben Fellini három részes reklámsorozatot készített Róma Bankjának Che Brutte Notti („Rossz éjszakák”) címmel. Az alábbi rész címe „A piknikes ebéd álma”: egy nyugodt szabadtéri ebéd során a főszereplő férfi (Paolo Villaggio) csapdában találja magát a vasúti síneken, a vonat pedig már-már véget vet mindennek, mialatt a gyönyörű felesége akivel ebédjét töltötte (Anna Falchi) nem elérhető távolságból gúnyolódik és nevet rajta. De ez az egész csak egy álom. Pszichoanalitikusának (Fernando Rey) természetesen elmeséli a rémálmot, mire az szakmájához híven bele is kezd az elemezgetésbe. A vizsgálat során értelmezi az álmot és biztosítja a férfit arról, hogy éjszakái nyugodtak lesznek, ha berak egy kis pénzt a Banco di Roma széfjébe.
A többi reklám, melyek jelenleg nem elérhetőek online a „The Tunnel Dream” (Az alagút álom) és a „The Dream of the Lion in the Cellar” (A pincében lévő oroszlán álma) címet viselik.
A bankos reklámok voltak az utolsó filmek, melyeket Fellini elkészített. Egy évvel a megjelenésük után halt meg 73 évesen. Kezich nézőpontja szerint, a mély személyiséggel és képzelőerővel megáldott promóciók Fellini utolsó testamentumai voltak, egy rövid, de csodálatos visszatérés az alkotáshoz.
„Federico életében ez a három hirdetés egyfajta indián nyárként funkcionál, a mozi pátriárkájának arany ősze, mellyel egy pillanatig még kezében tarthatta az alkotás gyeplőjét."
Tullio Kezich
