A férfiakat bűnre csábító "Végzet asszonyának" is nevezték, lehetséges hírszerzői pályafutása azonban nem bizonyult túlságosan sikeresnek. Mindenesetre minden idők legnagyobb kémnőjeként tartja számon a világ - nem másról van szó, hanem Mata Hariról. Tucatnyi film idézte fel az emlékét, s a filmvásznon a legszebb színésznők játszották el szerepét: többek között Asta Nielsen, Greta Garbo, Marlene Dietrich, Gábor Zsazsa, Sylvia Kristel és Jeanne Moreau.
Margaretha Geertruida (Grietje) Zelle egyetlen lánya volt egy módos, kalapgyártással foglalkozó holland üzletembernek, Adam Zellenek: 1876. augusztus 7-én látta meg a napvilágot. A gondtalan gyermekkor hamar véget ért, tizenhárom éves korában ugyanis apja üzleti spekulációk révén csődbe ment. Édesanyja depressziós lett, majd hamarosan meghalt. Apja újranősülését követően M’greet (ahogy apja nevezte) hol a család egyik, hol a másik tagjánál lakott.
1895-ben, egy újsághirdetés révén ismerkedett meg későbbi férjével, a 20 évvel idősebb skót Mcleod katonatiszttel. Az esküvőt még abban az évben megtartották, első gyermekük - Norman John - pedig 7 hónappal a házasságkötés után született meg (második gyermekük pedig 1898-ban - Luisa Johanna). Mcleod-nak foglalkozása révén vissza kellett térnie a Kelet-Indiákra, újdonsült felesége pedig természetesen vele tartott Jáva szigetére. Kapcsolatuk azonban hamarosan megromlott: a férfi egyre többször nézett a pohár mélyére, és nem egyszer előfordult, hogy bántalmazta feleségét vagy gyermekeit. 1899-ben mérgezés következtében fiuk meghalt, ezt pedig már nem tudta kiheverni a házasságuk. Margaretha ekkor elhatározta magában, hogy ha el is veszíti gyermekét, akkor is elhagyja a családot és új életet kezd. Miután 1905-ben visszatértek Hollandiába, a nő Párizsba szökött, itt pedig nemsokára táncosnőként és kurtizánként láthatjuk viszont. Korábban többször járt már Párizsban színésznői pályafutását pátyolgatván, azonban a pénzhiány miatt modellkedésből kellett fenntartania magát - ezt követően visszatért Hollandiába urához.
"A tánc olyan vers, melynek a mozdulatok a szavai."
Lenge öltözetben előadott egzotikus táncai hamar népszerűvé tették a párizsi éjszakai életben. A kezdeti Lady Macleod művésznevet 1905-ben Mata Harira változtatta (jelentése a hajnal szeme). Legelső előadását a Guimet Múzeumban tartotta keleti táncosnőként. Népszerűsége gyorsan növekedett, hamarosan bárók, bankárok, stb. szalonjaiban tartott zártkörű előadásokat. Erotikus töltetű fellépései egyszerre izgatták a közönség fantáziáját, és keltettek botrányt minden alkalommal - volt min csámcsogni a párizsi művészvilágban. Mata Hari szívesen talált ki különféle történeteket talmi indiai származásáról, pap apjáról, stb., melyeket talán ő maga is elhitt.
Egy évvel később már Európa-szerte ismertté vált. Korában egyedinek, újdonságnak számított a szexuálisan túlfűtött, hiányos öltözetű tánc, melyet előadott. Fellépett többek között Berlinben, Bécsben, Madridban, Monte Carloban, Egyiptomban és Rómában. Pár évvel később táncosnői pályafutását követően a kurtizánok (luxus prostituáltak) körében találjuk olyan "támogatókkal", mint francia katonatisztek, német herceg és a császárság trónörököse. Táncosnői karrierje során rendre kapcsolatba került a francia politikai és gazdasági elit több tagjával is. A német titkosszolgálat fel is figyelt kapcsolatrendszerére, a legenda szerint pedig a német kémszervezet vezetőjének szeretője lett, aki megbízta őt a franciaországi kémkedéssel. A háború kitörését követően visszatért Párizsba, és nemsokára a gyanú árnyéka ölelte körül őt a megváltozott háborús légkörben.
Ezekben az időkben találkozott a 21 éves Vlagyimir Maszlov-val, aki miatt éppen megválni szeretett volna addigi életének árnyaitól. A francia kémelhárítás kapitánya ekkor figyelt fel Mata Harira, akinek egymillió frankot ajánlott fel németországi kémkedésért. Az ajánlatot elfogadta, hogy ne kelljen többé más férfiak kitartottjaként élnie. Ezzel a lépéssel azonban mind jobban belebonyolódott a nemzetközi kémhálózatok hálójába.
A madridi német katonai attasé Berlinbe küldött kódolt üzenetének megfejtése felébresztette a gyanút, miszerint Mata Hari megegyezik a H-21-es ügynökkel, aki fontos információkat szolgáltat ki a németeknek. 1917. februárjában tartóztatták le a Plaza-Athénée Hotelben hazaárulás és kettős kémkedés vádjával, majd a Saint-Lazare börtönbe került, ahol nem volt túlságosan emberséges a bánásmód. Mata Hari állhatatosan hangoztatta ártatlanságát és tagadta, hogy kettős ügynökként tevékenykedett volna. A háborús időkben azonban nem is volt kérdés, hogy mekkora szigorúsággal járnak el a kémkedés gyanújával szemben: a bíróság a vádlottat halálra és a perköltségek megfizetésére(!) ítélte. Az ítéletet (golyó általi halál) 1917. október 15-én hajtották végre a vincennes-i kaszárnyánál.
Sosem bizonyosodott be, hogy valóban Mata Hari lenne-e a felelős a francia államtitkok német kézbe jutásáért. Sőt, a legújabb kutatások épp ennek ellenkezőjét bizonyítják. Mata Hari egzotikus és szenvedélyes természete azonban halála után is ugyanúgy foglalkoztatta/foglalkoztatja a közvéleményt, mint életében. Találgatások és legendák tömkelege született a táncosnő életéről és haláláról. Talán az lehetett valójában Mata Hari szerencsétlenségének fő oka, hogy nem akarta elfogadni a háborúval együtt járó változásokat és igyekezett semlegesnek megmaradni a világégésben.
