Hat képeslapot hoztam nektek a 20. század néhány legismertebb írójától. Néhány lap üzletről szól, némelyek pedig a barátságról. De egytől egyik érdemesek arra, hogy egy pillantást vessünk rájuk.
F. Scott Fitzgerald önmagának címzett képeslapja, 1937:
Talán a legérdekesebb és legszórakoztatóbb köztük az a hóbortos feljegyzés, melyet F. Scott Fitzgerald írt saját magának. Fitzgerald forgatókönyvíróként dolgozott Hollywood-ban a késői ’30-as években és egy ideig a legendás Garden of Allahban maradt (jelenleg csak egy parkoló a Chateau Marmont-tól a Sunset Boulevard-ig), ahol a film és irodalom olyan nagy alakjai is éltek, mint Errol Flynn, Greta Garbo, a Marx testvérek, Dorothy Parker és Robert Benchley. Keveset tudni Fitzgerald önmagának írt lapjának körülményeiről, de az alkohol feltételezhetően szerepet játszott benne. A dátumozatlan kártya fel volt bélyegezve, de sosem lett postázva. F. Scott Fitzgerald: Egy élet levelekben című könyv szerkesztője Matthew J. Bruccoli szerint 1937 nyarán íródhatott.
Jack Kerouac Malcolm Cowley-nak címzett képeslapja, 1956:
1956-ban, a Viking Press szerkesztője, Malcolm Cowley hitt Jack Kerouac tehettségében, de halogatta az On the Road publikálását. Ez év márciusában figyelmeztette a beat írót, hogy túl messzire megy az automatikus írással.
„Az automatikus írás jó a kezdetekben, de azt felül kell vizsgálni és megfelelő formában kell üzembe helyezni vagy az emberek nagyon helyesen meg fogják tagadni az olvasást – és ami jelenleg számodra fontos, hogy olvassák [...]."
- Crowley levele Jack Kerouacnak
Július 3-án Kerouac válaszképpen a fenti képeslapot küldte el a Yellowstone Nemzeti Park képével, hangot adva türelmetlenségének Cowley szájhúzásával kapcsolatban.
„Ha nem küldesz nekem egy szerződést némi előleggel (vagy valamilyen hasonló lehetőséggel) október 1-ig az Útonnal kapcsolatban, visszaveszem a kéziratot a Vikingtől és eladom másnak."
Egy évvel később a Viking kiadta a regényt.
James Joyce Elkin Matthews-nak címzett képeslapja, 1908:
1908-ban James Joyce Írországból való önkéntes száműzetése már négy éve tartott. Triesztben, egy osztrák-magyar kikötővárosban élt (most Olaszország része) és a Berlitz Iskolában tanított mialatt igyekezett novellás könyvét (Dubliners) kinyomtattatni. Egy kiadó már elfogadta a könyvet, de a nyomda megtagadta a köttetést attól félve, hogy büntetőeljárást fognak kezdeményezni obszcenitás miatt. Január 24-én Joyce egy képeslapot küldött Charles Elkin Matthews londoni kiadónak, aki hónapokig ragaszkodott a kézirathoz. Matthews elutasította, és hat fejfájós év következett Joyce számára (egy kiadó 1000 példányban kinyomtatta a kópiát, majd miután meggondolta magát és elégette az összeset) mielőtt a Dubliners végül 1914-ben kinyomtatta a kötetet.
Franz Kafka Kurt Wolff-hoz intézett képeslapja, 1913:
Franz Kafkát gyakran jellemzik remeteként aki egyedül mereng a szobájában. A következő képeslap Kafka társasági oldalának létezéséről ad tanúbizonyságot. Március 25-én lett elküldve Charlottenburg-ból (Berlin külvárosa), ahol Kafka néhány íróval találkozott, akik ugyanahhoz a kiadóhoz tartoztak. Az írók úgy döntöttek, hogy egy csoportos képeslapot küldenek a kiadójuknak, Kurt Wolff-nak. Kafka ezt írta:
„A legjobbakat a házadban tartott írói plenáris ülésről. Otto Pick, Albert Ehrenstein, Carl Ehrenstein. Kedves Wolff Úr: Ne figyelj arra, amit Werfel mond! Nem tud egy szót sem a történetről. Amint rendelkezésemre áll egy tiszta másolat, természetesen szívesen elküldjük neked. Üdvözlettel, F. Kafka.”
A végén másik kézírással ez van írva: „Szívből jövő üdvözlet Paul Zech-től,” a képeslap elején pedig egy rajz található Else Lasker-Schuler-től az „Abigail Basileus III” névvel közvetlenül mellette. A Werfel névvel Kafka az osztrák-cseh íróra Franz Werfelre utal, aki Wolff-nak Kafka kaidatlan Metamorfózisáról beszélt. Két évvel később, 1915-ben publikálta később világhírűvé vált alkotását.
Ernest Hemingway Gertrude Stein-nek címzett képeslapja, 1924:
1924 nyarán Hemingway Spanyolországba utazott, hogy bikaviadalokon vehessen részt. Június 9-én egy képeslapot küldött Madridból a mentorának a szintén bikaviadal rajongó Gertrude Stein-nek. Hemingway alig várta, hogy a legfrissebb fejlesztésekről informálhassa Stein-t.
„Holnap Martinez hat bikája áll majd Villaltával szemben, aki egy csodálatos kölyök. Magas és kiemelkedik a többiek közül, mint egy farkas. Azt gondolom, hogy ő lesz a következő Nagy.”
Hemingway Spanyolországról és a bikaviadalokról felhalmozott tudását 1926-os áttörő regényében (The sun also rises, magyarul Fiesta, a nap is felkel) is felhasználta.
Kurt Vonnegut képeslapja David Breithaupt-nak, 2006:
Életének utolsó két évtizedében Kurt Vonnegut levelezett egy fiatal férfivel, David Breithaupt-al, akivel Allen Ginsberg-en keresztül ismerkedett meg. (Breithaupt egy ideig Ginsberg levéltárosaként dolgozott a ’80-as évek elején.) Egy 2007-es interjúban a The Nervous Breakdown-al, Breithaupt-ot arról kérdezték, hogy miért töltötte Vonnegut azzal az idejét, hogy vele levelezzen.
„Ennek oka éveken keresztül rendkívül homályos volt számomra, de az ok részben az lehetett, hogy mindketten középnyugatiak voltunk. Én Ohio közepén nőttem fel, ő pedig a szomszédból, Hoosierből származott. Mindketten német gyökerekkel rendelkeztünk, és gyakran küldtünk megfigyeléseket a másik családnevével kapcsolatban egymásnak. Valójában az utolsó levélváltásunk Gunter Grass-ról és az ő náci bejelentéséről szólt.”
Grass megdöbbentette az egész irodalmi világot 2006 nyarán azzal a bejelentésével, hogy tinédzser korában besorozták a Waffen SS-be. A témával kapcsolatban ezt írta Breithaupt-nak:
„(Grass) imádja a felhajtást és a figyelmet. Én ismerem őt, és viccként azt mondtam, hogy most biztosan le fog buktatni, mivel együtt voltunk az SS-ben. Ha Németországban születtem volna, lehet, hogy én is csatlakoztam volna az SS kötelékébe [...].
- Kurt Vonnegut
Forrás: www.openculture.com