Bán Sarolta fiatal kora ellenére máris számos eredménnyel büszkélkedhet: fotóiból nemcsak Magyarországon, de külföldön is kiállítások nyílnak, alkotásai CD- és könyvborítókon szerepelnek, 2011-ben pedig ő volt az a művész, aki kiérdemelte az Elle magazin Young Talent díját a képzőművészek kategóriájában. Érdemes tehát megjegyezni a nevet, büszkévé teheti ugyanis a magyar művészetekért rajongókat.
L. Zs.: Hogyan jutottál el a digitális fotómanipulációk készítéséig?
B. S.: Ékszertervezőként végeztem és egy véletlen folytán kezdtem el digitális fotómanipulációval foglalkozni. Mindig is nagyon szerettem rajzolni, először csak a képeimen próbáltam javítani photoshoppal. Szinte bármilyen elképzelést meg tudok valósítani, és olyan érzéseket kifejezni, amiket más módon nem biztos, hogy tudnék.
L. Zs.: A magyar művészetkedvelők hol találkozhatnak a munkáiddal?
B. S.: Készítettem már albumborítót a Quimbynek és a Moognak is, valamint megjelent már több olyan könyv is, melyek borítóin az én képeim láthatóak. Ilyen például Száraz Miklós György Andalúziai kutyák című alkotása, illetve édesapám, Bán László Száz év múlva és A másik ember – Út egymáshoz című művei.
L. Zs.: A számos külföldi munka után milyen érzést kelt benned egy hazai kiállítás?
B. S.: A Magyarországról érkező üzenetek, visszajelzések különösen sokat jelentenek nekem. A magyar kiállításaim azok, ahol közvetlenül láthatom, hogy milyen érzéseket váltanak ki a képeim az emberekből, ezekből az élményekből pedig sokat meríthetek. Remélem, hogy a képeimben mindenki megtalálja a saját történetét.
L. Zs.: Melyik elismerésedre és munkádra vagy a leginkább büszke?
B. S.: A legbüszkébb arra vagyok, hogy Vancsó Zoltán nyitotta meg 2012-ben a Nyitott Műhelyben lévő kiállításomat, talán ez volt a legnagyobb elismerés számomra. A munkáim közül pedig a 2012. decemberében elkészült 60 oldalas blurb fotókönyvemre. A képeim közül pedig az én személyes kedvencem a húgomról készült kép.
L. Zs.: Hogyan lehetséges a fejlődés ebben a szakmában?
B. S.: Egyáltalán nem tartom magam profinak, ezért folyamatosan tanulok. Ez pedig igazából önmagát generálja, mert ha van egy újabb ötletem, akkor ki kell találnom, hogyan valósítsam meg és így jövök rá új módszerekre, új technikákra.
L. Zs.: Milyen közegben, hangulatban szeretsz leginkább alkotni?
B. S.: Az éjszaka közepétől sokszor hajnalig dolgozom, amikor már mindenki alszik. Úgy szoktam meg, hogy csöndben dolgozom. Persze szívesen dolgoznék zene mellett is, de amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor olyan kis memóriája volt a gépemnek, hogy nem tudott volna egyszerre futni a zenelejátszó és a photoshop program.
L. Zs.: Minden egyes képeden tisztán látszik a szakmai igényesség. Hogy néz ki egy munkafolyamat nálad és mennyi idődet köti le?
B. S.: Legtöbbször csak elkezdek játszani a képelemekkel és úgy alakul ki a végső forma. Ritkább esetben előbb megvan az ötlet és azt próbálom megvalósítani. Egy-egy kép elkészítése pár órától több napig is eltarthat és általában 50-100 különböző képréteget használok fel.
L. Zs.: Van-e olyan személy/művész aki inspirált téged, aki hatással volt művészetedre?
B. S.: Nem nagyon szeretek más művészekből „inspirálódni”. Elsősorban az életemben történő mindennapi dolgok azok, melyekből motivációt és ötletet tudok meríteni, és persze a jó könyvekből. Egyébként számos kedvenc fotósom van, talán Chema Madoz, illetve Robert és Shana ParkeHarission azok, akiket legjobban csodálok.
L. Zs.: Rengeteg képed sugall egyfajta antik, ódon benyomást, amit személy szerint én nagyon kedvelek. Van ennek valami különös oka?
B. S.: Valószínűleg az, hogy én is nagyon kedvelem ezt a hangulatot. A másik oka, hogy törekszem arra, hogy a képeim úgymond időtlenek legyenek. Abban az értelemben, hogy ne tartozzanak egy konkrét korhoz. Nekem ez egyfajta véget nem érő játék, amivel kifejezhetem az érzelmeimet.
L. Zs.: Milyen kedvenc témáid vannak, melyekhez újból és újból visszatérsz?
B. S.: Nem kifejezetten kedvenc témáim vannak, hanem inkább képelemek, melyeket gyakorta felhasználok. Ezek a fák, az állatok és persze a régi tárgyak. Sokat jelentenek számomra a szép antik dolgok. Úgy érzem, hogy ezeknek is megvannak a saját történeteik – többek között ezért is szeretem annyira azt, amit csinálok.
L. Zs.: Szerinted mitől különleges az, amit csinálsz?
B. S.: Nem tudom biztosan, de talán az lehet a magyarázat, hogy nem a megszokott társításokat használom. Szeretném, ha mindenki felfedezné a képeimben a számára szóló mesét, emléket vagy hangulatot. Azt, ami különlegesnek számít neki. De nagyon örülök, ha felismerik a képeimet és szerencsére ez egyre gyakrabban elő szokott fordulni.
L. Zs.: Lesz-e esetleg a közeljövőben valamilyen kiállításod?
B. S.: Jelenleg is van egy kiállításom a budapesti Déryné Étteremben. Itt lehet megnézni két hónapon keresztül 12 képemet, egészen március végéig. Ezen kívül a héten kezdődik egy csoportos kiállításom Pasadénában, Californiában.