Okostojás
Mert ugyebár a Rubik-kocka elég snassz már... Legalábbis ha megkérdeznénk mondjuk 10 embert arról, hogy milyen magyar találmányokat ismer, akkor fogadni mernék, hogy Rubik Ernő találmányát mindenki emlegetné. Na de van nekünk még logikai játékunk, amire büszkék lehetünk. Itt van rögtön Zagyvai András építész találmánya, az Okostojás (avagy Smartegg). A játékot Zagyvai 2007-ben találta fel, aki tojásjátékával 2012-ben Washingtonban elnyerte az IPP (International Puzzle Party) verseny legnagyobb elismerését, a játéktervező verseny nagydíját (Nob Yoshigahara Puzzle Design Competition). A játék célja egy pálcának a tojás alakú test többrétegű, háromdimenziós labirintus rendszerén való végig vezetése. Az egyszerűség kedvéért csak egy helyes megoldás létezik, mely megtalálásához minden egyes járaton végig kell vezetni a pálcikát természetesen a helyes sorrendben. Több nehézségi szintű okostojás is létezik, így szinte minden korosztály megtalálhatja a saját szintjének megfelelő nehézségű fatojáskát. A hivatalos honlapot elnézegetve azonban roppant borsos áron kínálgatják a logikai játékot, ugyanis 230 eurónál olcsóbb kiadással nem is találkoztam, ehhez pedig még a szállítási költséget is hozzá kell adnunk.
A legendás sakkautomata
Kempelen Farkas találmányáról számos legenda nyújt zavaros, ámbár felettébb izgalmas képet. A "Török" néven ismertté vált szerkezetben valószínűleg egy sakkozó volt elrejtve, aki irányította a törökös tulajdonságokkal megáldott bábut. Bár ez természetesen kimeríti a megtévesztés fogalmát, mindenesetre a szerkezet korát jóval meghaladóan újszerűnek és nagyszerűnek hatott. Kempelennek ugyanis meg kellett valósítania azt, hogy a mindössze 1,5 méter széles, 95 centiméter magas és 90 centiméter mély faalkotmányban egy tehetséges sakkozó úgy tudjon elférni, hogy a kíváncsi szemek elől védve legyen, ráadásul még látnia is kellett a sakktáblát és a játéknak megfelelően mozgatni a bábu karjait. Minden bizonnyal ebből a tulajdonságból kapott lángra az a történet, mely szerint Kempelen azért hozta létre az automatát, hogy feltűnés nélkül tudjon benne embereket bújtatni, sőt akár a határon is átjuttatni. A titkára azonban máig sem derült fény, ugyanis a gépezet 1854-ben egy philadelphiai tűzvészben elpusztult. A manipuláció azonban kétséget kizáróan tökéletes lehetett, hiszen világszerte csodájára jártak az uralkodócsaládok és mindenki más, aki csak a közelébe férhetett.
Volt egyszer egy Floppy lemez...
Emlékszünk e még a Floppy-ra? Bevallom, már nekem is csak ködös emlékeim vannak erről a "ősi" adattárolóról. Nem szabad azonban teljesen kiirtanunk a hajlékonylemez emlékét, hiszen mégiscsak magyar feltalálónak köszönhetjük. Jánosi Marcell a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban (BRG) fejlesztette ki találmányát, mikor azonban a szabadalmi idő lejárt, Jánosi valamilyen okból kifolyólag nem hosszabbította meg azt, így ezt követően szabadon felhasználhatóvá vált ötlete. Nem is kellett sokáig várni és az IBM elkezdett kísérletezgetni, hamarosan pedig az általuk kifejlesztett, Jánosiénál valamivel nagyobb hajlékonylemez terjedt el. Az 1970-es évek közepétől egészen az 1990-es évek végéig volt elterjedt az adattárolás ezen módja mely egy mágnesezhető felületű vékony, hajlékony lemezből és az azt védő négyszögletes műanyag tokból állt. Az említett időszakban több méretben is készültek flopik, a legelterjedtebbek a 8, 5,25 és 3,5 hüvelyk méretűek voltak.
Tű nélküli oltókészülék
A magyar származású Lindmayer István nevéhez fűződik a többek között az inzulin adagolását is megkönnyítő oltókészülék. A tű legfőbb jellemzője a sebesség: a hatóanyag 400 km/h sebességgel lövell ki a patronból, mellyel az oltóanyag beadása alig fél másodpercet vesz igénybe. Ez az eljárás szinte teljesen fájdalommentes (15-ször kisebb fájdalmat okoz a fecskendőknél) és steril, mely jellemzőre leginkább a fejlődő országokban van szükség. Ezeken a helyeken ugyanis a legtöbb esetben nem áll rendelkezésre elegendő fecskendő és a kórokozók nagyobb valószínűséggel támadják meg a beteget. A tű nélküli oltókészülék előnyét már több évtizede élvezheti a modern orvostudomány, azonban kifejlesztése közel 10 évébe került Lindmayernek, hogy megfeleljen a követelményeknek és használata tökéletesen biztonságos legyen. A tű nélküli oltókészülék használatával a hatóanyag jóval gyorsabban és hatásosabban szívódik fel. Az oltókészüléket ráadásul bárki használhatja szaksegítség és felügyelet nélkül is, így értéke valóban felbecsülhetetlen.
Zajos és robbanásveszélyes gyufa?
Irinyi Jánosnak köszönhetően a biztonsági gyufák kiküszöbölték ezt a két nem túl szerencsés tulajdonságot a tűzcsiholás terén. Kémiai ismereteit Irinyi a bécsi Politechnikumban szerezte meg és itteni egyik professzora sikertelen kísérletének köszönhetően jött rá a zajtalan és nem robbanó gyufa megoldására. 1836-ban szabadalmaztatta végül biztonsági gyufáját, mely fejében a foszfort ólom-oxiddal keverte klárium-klorát helyett. Találmányát egy gyufaárusnak adta el, az így szerzett pénzből pedig külföldi tanulmányait finanszírozta a kémikus. Irinyi nevéhez fűződik továbbá az első magyar gyufagyár alapítása is (Gyújtófák gyára) 1839-ben. Az 1848-49-es szabadságharcban Kossuth rá bízta az ágyúöntés és puskaporgyártás irányítását, őrnagyként pedig a nagyváradi lőporgyár vezetője lett.
Még mindig nincs vége a sornak, folytatás várható! ;)
