Ken Kesey több arcát ismerhetik azok, akik mutatnak némi érdeklődést a hippi korszak híres-hírhedt alkotója iránt. Először is ott van Kesey, az 1962-es klasszikusnak, a Száll a kakukk fészkére című regénynek anti-tekintélyelvű szerzője. A történetet saját életélményei inspirálták: történetesen az, amikor a Menlo Park Elmegyógyintézetben dolgozott betegfelügyelőként. Az író hangja beleveszik Chief Bomden narrátor hangjába. A párbeszédek a 20. századi irodalom zavart személyiségeinek a legemlékezetesebb együttesét alkotják. Aztán ott van az 1964-es Sometimes a Great Notion (Olykor egy nagy ötlet) Kesey-je is, a szörnyen komoly regényíró, aki Oregonból, a fakitermelés hazájából húz elő amerikai archetípusokat. Végül pedig ott van Kesey, a Vidám Kópé (Merry Prankster), az őrült tudós, aki szinte egymagában alakította ki a ’60-as évek drogkultúráját a ’64-es pszichedelikus busz turnéjával és az acid test partikkal.
Az Acid Test bulik azután kezdődtek el, miután Kesey a Stanford egyetemi évei alatt tudatmódosító és hallucinogén szerekkel került kapcsolatba egy önkéntes teszt alanyaként katonai kísérletek során 1960-ban (később az is felmerült, hogy részt vett a CIA Project MKUltra agykontroll kísérletében is). Kesey LSD-t lopott és meghívta barátait, hogy próbálják ki vele. 1965-ben, miután Hunter S. Thompson bemutatta Kesey-t a Pokol Angyalainak, kiterjesztette a Acid Test-es partikat, hogy egy nagyobb találkozóhelyen, kezdetben az otthonában (La Honda, California) igazazán nagy események történhessenek meg.
Ken Kesey és Neal Cassady a Magic Bus-on
A zenét mindig a The Grateful Dead szolgáltatta, akik egy ilyen parti során debütáltak a híressé vált névvel, miután “elveszítették” eredeti nevüket (The Warlocks). Akkoriban el is terjedt az a mendemonda, hogy az együttest Kesey kapatta rá az LSD-re. Az Acid Test alkalmak során a főbb karakterek a következők voltak: Jack Kerouac útipajtása - Neal Cassady, Allen Ginsberg és Dr. Timothy Leary. A Haight-Ashbury pszichedelikus ellenkultúrája az Ő főszereplésükkel született meg, mely központot Hunter S. Thompson “Az Őrület világfővárosának” nevezte.
A fenti interjú Kesey dokumentumfilmjéből, a Magic Trip-ből származik és többek között az Acid Testekről is beszél benne. Arról, hogy ezek az összejövetelek sokkal többet jelentettek annál, mint egy ürügyet az órákig tartó utazásra és a The Greatful Dead zenéjének hallgatására. És persze szóba kerül első, a kormány által finanszírozott LSD élménye is.
“...Voltak emberek, akik átmentek és voltak emberek, akik megbuktak a Test-en."
- Ken Kesey
Az, hogy ez mit is jelent pontosan, talán csak Kesey tudhatja biztosan. Kesey szerint Ő és a bandája, a Vidám Kópék megpróbálták megállítani a világ végének eljövetelét. Mindenesetre, ez egy különös történet – különösebb, mint Kesey irodalmi művei: a titkos kormányzati szerv agykontroll programja úgymond bekapcsolta egy generáció leginkább bomlasztó és felforgató regényíróit, akik aztán a háttérből irányították a hippi mozgalmat.
A Pranksterek teljes utazását Tom Wolfe jelentette meg könyvben, ami azonban magyarul sajnos nem olvasható: The Electric Kool-Aid Acid Test címmel. A busz máig a Kesey család oregoni kertjében áll; az úton forgatott házi mozi videoverzióját egy éve kezdték árulni a www.key-z.com címen.
