"...Szeretném, ha halálommal nem halnék meg egészen..."
Anne Frank vágya teljes egészében valóra vált. A fenti idézetet 1944. április 5-én jegyezte fel naplójába, majdnem négy hónappal azelőtt, hogy Grüne Polizei egyenruhásai felfedezték Ő és családja rejtekhelyét Amszterdamban. Fritz Pfeffer, illetve a Frank és a Pels család több, mint két éven keresztül rejtőzködtek zsidó származásuk miatt Anne édesapjának korábbi munkahelyének eldugott hátsó részében - egészen addig, amíg feltehetően az egyik raktári alkalmazott fel nem jelentette őket.
A náci párt és Hitler hatalomra jutásának következtében hozzávetőlegesen 300 000 zsidó származású német hagyta el hazáját, a fasiszta törvények és az egyre fokozódó agresszió következtében. Ekkor vándorolt ki a Frank család is Hollandiába.
A később világhírűvé vált naplót Anne a 13. születésnapjára kapta, 1942. június 12-én. Ettől kezdve pedig egészen 1944. augusztus 1-ig nyomon követhetjük egy tinédzser lány minden gyönyörűségét és nyomorúságát kezdetben a hollandia német megszállás, majd a rejtőzködés két éve alatt. A napló egy korhű történelmi dokumentum, melynek segítségével az olvasó hiteles képet kaphat a megszállás alatt álló Hollandiáról és a benne élők (zsidók és nem zsidók) mindennapi megpróbáltatásairól.
Az írói vénával és ambícióval megáldott lány a bujkálást és a rejtőzködők életét sok esetben fájdalmasan őszintén tárja elénk. A naplót levélszerűen írta meg, minden egyes bejegyzést fiktív barátnőjének, Kittynek címezve. A levélhalom olvasása során azonban egy sötét felhő lebeg az olvasó feje felett: a rendkívüli optimizmussal és reménnyel rendelkező Anne, majdnem egész családja és a többi rejtőzködő is áldozatul esett a Holocaust szörnyűségének. Az egyedüli túlélő édesapja, Otto Frank, aki Amszterdamba visszatértekor megkapta fiatalabbik lánya naplóját a korábbi segítőiktől, majd gondoskodott annak kiadásáról - lánya akarata szerint.
A mérhetetlenül intelligens, kitűnő emberismerő, ám számos rossz tulajdonsággal rendelkező kamaszlány szentimentális eszmefuttatásai rendkívül sokat érnek. Hibái ellenére ugyanis Anne Frank maradandót alkotott. Emléket állított azoknak a kivételes személyeknek, akik a nehéz időkben is emberséget tanúsítottak. Akik saját magukat sodorták veszélybe azért, hogy a lehető legtovább meghosszabbítsák a szenvedők életét. A legfontosabb pedig, hogy egy hatásos emlékeztetőt hagyott az utókorra: sosem felejthetjük el, mennyire embertelenné tud válni az ember.
