Johnny Cash, a bariton hangú "törvényen kívüli" az 1960-as évek végén kezdett el börtönökben fellépni. Két legendás börtön-albuma, az 1968-as At Folsom Prison és az 1969-es At San Quentin nem sokkal második házasságkötése után készültek. Az At Folsom Prison albumról a Folsom Prison Blues, az At San Quentinről pedig az A Boy Named Sue című dal lett nagy siker. Előbbi első helyezést ért el a country slágerlistán és másodikat a pop listán. Az eredeti felvételeket megvágták, ugyanis a zenész néhány helyen igen szabadszájú volt. A CD-n kiadott változat azonban már az eredeti vágatlan anyagot tartalmazza, így hosszabb is mint az eredeti.
Cash San Quentinben a börtönéletről zenél az életedzett férfiaknak, akik a gesztus miatt régi ismerősként üdvözölték őt. Cash a börtönőröket gúnyolja, akik színpadias ellenfeleivé válnak és törvényen kívüli country stílusban adja elő a rabok sérelmeit, melyeket szállításuk és börtönéletük során tapasztalnak meg:
Persze nincs San Quentin koncert az első börtön koncert, a Folsom előtt. A közel egyórás dokumentumfelvétel interjúkkal kezdődik, többek között Johnny Cash lánya, Roseanne is megszólal benne. Igazán nagyszerű dokumentumfilm:
Cash szerette ezeket a fellépéseket, ahogyan a börtön lakóit is, nem csak azért, mert egynek érezte magát közülük, de azért is, mert ha a nehéz időkben a zene nem menti meg, ő sem menekülhetett volna. 1977-ben a Tennessee Állami Börtönben is adott egy koncertet, de ennek a koncertnek a felvétele közel sem volt olyan meghatározó, mint a fenti kettő. Mindazonáltal a Folsom és a San Quentin-beli fellépései meghatározták későbbi írói és énekesi pályafutását, különösképpen az "outlow" dalai esetében.