Hála az égnek túléltük 2012. december 21.-ét a világ megszűnése nélkül. Szegény maják most búsulhatnak csődöt mondott jóstehetségük miatt. A lényeg, hogy a nehezén túl vagyunk már, holnap pedig ismét itt a karácsony! Ez az ünnep mindenki számára a szeretetet, a számvetést és a nyugalmat jelképezi. Bár én sosem értettem, hogy miért nem lehet az év minden napja ugyanolyan. Miért nem törődhetünk embertársainkkal az év többi 362 napján is? Persze lehet mondani, hogy ez az időszak különösképpen megnyitja az emberi szíveket, mindenesetre nekem az év nagyobbik részében sem okoz különösebb nehézséget vagy fájdalmat az, hogy kedvesebb legyek, vagy kinyilvánítsam szeretetemet a hozzám közel állóknak.
Emlékszem az elmúlt karácsonyokra, amikor persze még kevésbé szólt az esemény a készülődésről, tervezésről, ajándék beszerző körutakról, inkább csak az izgalomról, hogy vajon mit is hoz a Jézuska, hol is maradt még üres, díszítetlen hely a fán, vagy drága nagymamám finomabbnál finomabb karácsonyi édességeiről. Aztán persze voltak még karácsonyi zenék, mesék és filmek, beszélgetések és az elmaradhatatlan eszményi hangulat melyet a karácsony szelleme hozott magával. Milyen szívmelengető visszagondolni rá, mennyire szerencsés is vagyok...
Persze bármilyen jó is visszaemlékezni ilyenkor azokra a napokra, melyeket már sosem élhetek újra át, azért a mostaniak is hasonlóak a bennem lezajlott változásokkal megfűszerezve. Sok-sok év eltelt azóta: én felnőttem, már tudom, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat, a mamám haja fehérebb lett, és már sokkal nagyobb örömet okoz, hogy én ajándékozhassam meg szüleimet és a többi szerettemet, mint, hogy én bontogassam a csomagokat. Az eltelt évek során fontosabb lett, hogy én tegyem a családomat boldogabbá, hadd érezzék csak mennyire hálás vagyok azért a sok fáradságért, szeretetért és törődésért, melyet egész eddigi életemben adtak nekem.
És mi a helyzet a jövő karácsonyokkal? Ezt persze nem lehet tudni. De remélem mindig lesz mellettem valaki, akit szerethetek és akiért hálát adhatok. :)
