Erzsébet Amália Eugénia von Wittelsbach, közismertebb nevén Sisi 1854. április 24-én ment hozzá Ferenc József osztrák császárhoz. A fiatal császárné szépségével és kedvességével hamarosan nagy népszerűségre tett szert. Udvari kötelezettségei és a családot ért tragédiák — például fiának, Rudolfnak az öngyilkossága — következtében depresszióban szenvedett, állapotán pedig hosszabb európai utazásokkal próbált javítani. Halálát követően ikonná vált, szabadságvágyó és tragikus alakká.
Ausztria császárnéja és Magyarország királynéja 1898. szeptember 10-én, Genfben vált merénylet áldozatává. Ez év szeptemberében többhetes kúrát tartott a Montreux melletti Territetben. Szeptember 9-ét udvarhölgyével, Sztáray Vilmával Genfben töltötte, majd másnap kívánt visszatérni Montreux-be. Az Hotel Beaurivage szállodába álnéven, Hohenembs grófnőként jelentkezett be, azonban a másnapi újságban megjelent egy hír arról, hogy Erzsébet császárné itt töltötte az éjszakát.
Luigi Luccheni fiatal olasz anarchista is olvasta a hírt, akinek célja Genfben az orleans-i herceg elleni merénylet végrehajtása volt, ám a herceg végül kihagyta útirányából a várost. Luccheni számára pedig teljesen mindegy volt, hogy melyik királyi család tagját gyilkolja meg.
Szeptember 10-én délben akart hajóra szállni a császárné, akit az olasz lesben állva várt, majd egy reszelővel leszúrt. Erzsébet a földre rogyott, majd miután azt gondolta, hogy csak meglökték, felkelt és saját lábán ment fel a hajóra. Hamarosan azonban összeesett és csak a fűzőjéből való kibontást követően vették észre a szúrt sebet, mely a szívét érte.
A hajó nyomban visszafordult, de miután Sisit visszavitték a szállodába, rövidesen meghalt. Luccheni-t menekülése közben a járókelők kapták el és adták át a rendőrségnek. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1910. október 19-én azonban cellájában felakasztotta magát.
"Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony örködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szivéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel. A másik szőke asszony az isten anyja, akinek az alakja a pénzeinkre van verve, csak édestestvére ennek a mi érzéseinkben. Egyforma rangban él a kettő a hármas halom és kettős kereszt országában."
Mikszáth Kálmán: A királyné meghalt, Országos Hirlap 1898. szeptember 11. 1. old.