A baromfiudvar réme :)
Mesés rovatnak nézünk elébe, melynek célja, hogy mindenki egy kicsit gyerek lehessen. :) Személy szerint az én életemben nem jött el az az időszak, amikor is kiszerettem volna a mesenézésből. Ha pedig az ember megtart magának valamit gyermekkori énjéből, feltétlenül könnyebb minden.
Az ok, amiért a rovat első részében a Kukori és Kotkoda című rajzfilmet választottam nagyon ésszerű. Ez volt a legelső magyar rajzfilm, melyet a Magyar Televízió a programjába vett.
A mese ötletét egy kollegina adta, aki állandóan arról panaszkodott, hogy férje semmit nem segít a házimunkában. A szereplők a baromfiudvar párjának alakját vették fel (a bogárpár ötlete is felmerült, de mivel több lábuk volt, mely bonyolította volna a rajzolást, ezt az ötletet elvetették). Bálint Ágnesnek köszönhetően pedig megszülett Kukori és Kotkoda.
A rajzfilm hétköznapisága révén kerülhetett közel a felnőttek és gyerekek szívéhez is. Nem volt benne erőszak, Kukorit nem lőtték le, nem nyomták agyon kövek és nem is zuhan le sehonnan. Az esetek többségében lustasága és hiúsága sodorja gubancba, melynek következtében hazakullog fejét mélyen lehajtva, megalázva és remegve, a ház úrnőjének ítéletét várva. Azonban sosem kell azzal az érzéssel búcsúzni a két évadot is megélt rajzfilmsorozattól, hogy végérvényesen felborul a baromfiudvar megszokott rendje. A szeretet és összetartás minden gondon átsegít. Mialatt Márkus László és Psota Irén jellegzetes hangján elmondott történet megmosolyogtat minket, minden bizonnyal magunkra ismerünk - akár részben, akár egészben.
Mesézzetek!