„Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!”
Olimpiával kapcsolatos sorozatom következő részében az 1896-os olimpiától eltelt 116 évet próbálom bemutatni minden érdekességével, hasznos tudnivalóival együtt. Az újkori olimpiákat ugyanúgy négy évente rendezték meg, mint azt az ókorban tették. A két olimpia közt eltelt időszakot a sportnyelvben olimpiádnak nevezik. Alkalmanként ezt az elnevezést a téli, illetve nyári olimpia évére is használják. A 116 év során három alkalommal nem rendezték meg a sporteseményt, minden alkalommal világháború miatt: 1916-ban (Berlin), 1940-ben (Helsinki) és 1944-ben (London). A második világháború miatt ráadásul két téli olimpia is elmaradt. Mindazonáltal a NOB úgy döntött, hogy az elmaradt nyári olimpiai játékokat ettől függetlenül beleszámítják a számozásba, annak okán, hogy „egy olimpiát lehet meg nem tartani, de nem lehet elhalasztani”.
A legelső célfotó, Dorando Pietri olasz futó győzelme, 1908.
Hat alkalommal fordult elő, hogy az olimpiát nem abban a városban tartották, amelyiknek eredetileg odaítélték:
- 1904. évi nyári olimpiai játékok: Chicago helyett St. Louis – a kormány döntött úgy, hogy a játékokat a világkiállítással egy helyszínen rendezzék.
- 1908. évi nyári olimpiai játékok: Róma helyett London – a Vezúv 1906-os kitörése után az olasz kormány a játékokra szánt költségeket az újjáépítésre fordította.
- 1920. évi nyári olimpiai játékok: Budapest helyett Antwerpen - az első világháború után 1919-ben módosították a helyszínt, a vesztes országokat meg sem hívták a játékokra.
- 1940. évi nyári olimpiai játékok: Tokió helyett Helsinki (végül elmaradt, lásd fent) - az 1937-ben kitört japán-kínai háború után vették el a rendezési jogot.
- 1940. évi téli olimpiai játékok: Szapporo helyett Garmisch-Partenkirchen (végül elmaradt, lásd fent) - az 1937-ben kitört japán-kínai háború után vették el a rendezési jogot.
- 1976. évi téli olimpiai játékok: Denver helyett Innsbruck - környezetvédők tiltakozása miatt mondták le az eredetileg kijelölt helyszínen.
1920-ig csak nyári olimpia létezett - a legelső téli olimpiát 1924-ben a franciaországi Chamonix-ban rendezték meg. A nyári és a téli olimpiákat 1992-ig egy éven belül rendezték meg, 1994-től kezdve rendezik meg a nyári olimpiát az olimpiád 1., a téli olimpiát pedig az olimpiád 3. évében.
A híradástechnika az újkori olimpiák kezdeti évétől folyamatosan fejlődött, így az olimpiai játékok egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek. Ezzel párhuzamosan a résztvevő országok, sportolók illetve a sportágak száma is egyre nőtt. Ez arra kényszerítette a NOB-ot és a szervezőket, hogy a résztvevők és a sportágak számát is korlátozza. A korlátozás érdekében vezették meg a kvalifikációs rendszert. Míg az 1896-os olimpián 9 sportágban versenyzett 14 ország 241 sportolója, a 2008-as pekingi olimpián már 28 sportág 34 szakágának 302 versenyszámában 205 ország 11028 sportolója mérkőzött meg.
Az olimpiai játékok hivatalos nyelve a francia és az angol, de a mindenkori rendező ország nyelve is hivatalos címet kap.
Az ókori olimpiákhoz képest számos új hagyománya alakult ki a sportjátékoknak. Többek között ilyen új hagyomány a nyitó- és záróünnepség, az éremmel való jutalmazások rendszere és az érmek átadásának ünnepélyes volta.
Az 1948-as londoni olimpia nyitóünnepsége
Újkori olimpia, új szimbólumok: az elmúlt 116 évben rengeteg új szimbólumot társítottak az olimpiai játékokhoz. Ezek közül az egyik legfontosabb a lánghordozás szertartása, mely nem volt része az ókori olimpiáknak. Először az 1928-as nyári olimpián szerepelt a játékon. Az olimpiai lángot minden játékot megelőzően a görögországi Olümpiában gyújtják meg. Innen - ha lehetséges - egymást váltó futók juttatják el a mindenkori sportesemény helyszínére. A lánggal gyújtják meg a nyitóünnepségen az olimpiai stadionban lévő hatalmas fáklyát, melynek azt követően a sportesemény végéig lobognia kell. A lángot 1936-tól kezdődően vitték el az adott olimpia helyszínére - ezt szokás a náci propagandához kapcsolni. 2012-től kezdődően biztonsági okokból csak a rendező országban viszik körbe a fáklyát.
A 2012-es londoni nyári olimpiai játékok fáklyája
A legismertebb szimbólum azonban mindenképpen az olimpiai karikák ötöse. Az 5 egybefonódó karika szimbolizálja a kontinensek egységét. A karikák színei (fehér, vörös, kék, zöld, sárga és fekete) közül legalább egy a világ minden nemzetének zászlajában szerepel. Az olimpiai ötkarika fehér alapon a mintája az olimpiai zászlónak. A zászlót 1914-ben fogadták el hivatalosan, de első alkalommal csak 1920-ban, Antwerpenben használták, azóta a játékok minden rendezvényén felvonják a nyitóünnepségen, illetve levonják a záróünnepségen. Egy másik magyarázat szerint a sport alapelveit szimbolizálják: szenvedély, hit, győzelem, munkaerkölcs, sportszerűség.
Az olimpiai játékok latin jelmondata a Citius, Altius, Fortius!, vagyis: Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben! Coubertin elképzeléseit az olimpiai eskü fejezi ki legjobban: a legfontosabb dolog az olimpiai játékokban nem a győzelem, hanem a részvétel, hasonlóan az élethez: nem a diadal, az igyekezet a fontosabb. A legalapvetőbb dolog nem az, hogy legyőzd társaid, hanem, hogy küzdj jól.
Az olimpiának hivatalos kabalája az 1968-as nyári játékokon volt és azóta minden rendező ország tartja ezt a hagyományt. Ezek a figurák állati, emberi vagy fantázia szülte alakok, amelyek a játékoknak helyet adó ország kulturális hagyományaira jellemzőek. A 2012-es londoni olimpia két kabalafigurája, Wenlock és Mandeville. A kabalák egyszeműek, a narancssárga-fehér Wenlock testén a londoni olimpia logója látható, a kék-fehér színű Mandeville pedig a paralimpia hivatalos figurája lesz. Wenlock öt karkötőt visel, amelyek az öt karikát szimbolizálják, a fejformája pedig a dobogóra emlékeztet. Mandeville buksija leginkább a kerékpárosok által viselt sisakra hasonlít. Nevüket két angol falucskáról kapták, melyek kötődnek az újkori olimpiákhoz. Wenlock-ban szánta el magát Pierre de Coubertin az olimpia megújítására, a paralimpiák története pedig Mandeville kórházából indult el 1948-ban.
Folytatás következik!
