Elsősorban a fotográfia iránt érdeklődőknek szól a következő bejegyzés. Szeptember 30-ig tekinthető meg ugyanis a Ludwig Múzeumban Robert Mapplethorpe fotóinak kiállítása. Aki kíváncsi egy extravagáns fotós nagy részben erotikus töltetű alkotásaira, annak ott a helye.
"Sosem kedveltem a fényképészetet. Nem a fényképészet miatt. Én a fotó tárgyát kedvelem."
Mapplethorpe önmeghatározásának és vágyainak útját követte azzal, hogy fotóinak tárgyát kezdetben szinte teljesen a társadalmi tabuk határozták meg. Kendőzetlenül és őszintén örökítette meg a '70-es, '80-as évek New York-jának prostituáltjait, szado-mazo klubjainak tagjait, testépítőit, művészeit, zenészeit stb.
Korai művészetének egyik meghatározó alakja nem más, mint Patti Smith, akivel több évig élt kapcsolatban. A klasszis énekesnő-dalszövegíró sosem a szépségéről volt híres, ám Mapplethorpe lencséjén keresztül egy teljesen más arcát ismerheti meg a közönség.
Mapplethorpe egyedi művészetének köszönhetően szoros kapcsolatot ápolt a new york-i művészvilág apraja nagyjával. Ismert (esetenként hírhedt) ismerőseit előszeretettel örökítette meg. Így jött létre Andy Warhol portréja, mely a világ 6. legdrágább fotójává vált, de modellt állt neki Deborah Harry, Richard Gere, Arnold Schwarznegger, Peter Gabriel és Iggy Pop is.
Az 1980-as évekre művészete finomodott és letisztult, Mapplethorpe-ot pedig egyre magasabbra emelte. A még mindig rendkívül fiatal művész felfedezte a klasszikus formákban rejlő szépséget, és ettől kezdve képeinek középpontjába leginkább szoborszerű és szépen kidolgozott meztelen testek kerültek, melyekhez gyakran kért fel női és férfi testépítőket is. Életművére leginkább a fekete-fehér portrék jellemzőek.
Homoszexualitását nyíltan felvállalta, miután véget ért évekig tartó kapcsolata Patti Smith-el. 1989. márciusában az AIDS szövődményeibe halt bele. Igazán népszerűvé az utolsó éveiben vált, akkor viszont a világ minden részén kiállításai nyíltak.
Fotói miatt életében és halála után is intenzív viták bontakoztak ki. Annyi mindenesetre biztos, hogy egyedülálló portréival beírta magát a művészettörténetbe.
"A tökéletesség azt jelenti, hogy semmi nem kérdőjeleződik meg a képen. Van néhány képem, amelyeken tényleg nem lehet azt a levelet vagy azt a kezet elmozdítani. Ott vannak, ahol lenniük kell. Nincs kérdés, csakúgy, mint az igazán nagy festmények esetében. A tökéletlenséget gyakran érzem a kortárs művészet problémájának. Ez nem anatómiai pontosságot jelent persze; egy Picasso portré például tökéletes. Egyszerűen nem megkérdőjelezhető. A legjobb képeim esetében nincs kérdés – a mű van."
Self-portrait :)