Ahogy egyre idősebb és érettebb leszek, egyre inkább közel kerül hozzám a jazz. Nincs még egy zenei műfaj, mely ennyire képes lenne kifejezni minden egyes érzést, melyet ember csak tapasztalni tud. Azt gondolom, ennyi magyarázat elég is erre a bejegyzésre. Következzék 10 zseniális felvétel, 10 zseniális művésztől a jazz égisze alatt.
1. Billie Holiday - Strange Fruit, 1959:
Kezdjük a sort Billie Holiday fájdalmas dalával a rasszizmus és a gyilkosság témakörében. A dalt egy bizonyos tanár, Abel Meeropol írta, miután elszörnyedt egy 1930-as fénykép láttán. A képen ugyanis két fára felakasztott afroamerikai holtteste látható, akik egy indianai lincselés áldozatai voltak. A fénykép egyébként világhírűvé vált a rasszizmus elleni harc jelképeként. Holiday először 1939-ben énekelte el a dalt, melyet a rengeteg ellenállás ellenére élete végéig előadott. Az itt közölt felvételt Londonban vették fel 1959. februárjában, mindössze öt hónappal a 44 éves Billy Holiday halála előtt.
2. Dave Brubeck - Take Five, 1961:
A legendás zongorista ebben a hónapban hunyt el, egy nappal 92. születésnapja előtt. Ezt az 1961-es felvételt a Jazz Casual elnevezésű amerikai televíziós programban vették fel, ahol többek között a Take Five című dalt is eljátszotta Brubeck és zenekara, mely az 1959-es Time Out című nagy hatású albumon található meg A zenészek a következők: Brubeck zongorán, Eugene Wright bőgős, Moe Morello dobos, és Paul Desmond (aki ezt a dalt is írta) szóló, alt szaxofon.
3. Chet Baker - Time After Time, 1964:
A következő videóban Chet Baker előadásában hallgathatjuk meg Sammy Cahn és Jule Styne klasszikusát, a Time After Time-ot. A dalt a belga televízióban adták le 1964-ben. Bakerhez csatlakozott a belga fuvolás Jacques Pelzer, francia zongorista Rene Urtreger és egy olasz ritmusszekció Luigi Trussardi szóló bassz és Franco Manzecchi dobos személyében. Baker énekel és szárnykürtön játszik.
4. Duke Ellington a Côte d’Azur-ön, 1966:
1966-ban, egy gyönyörű nyári napon, egy középkori kis francia falu, St. Paul de Vence múzeumában találkozott a 20. század két nagy művésze: Duke Ellington és Joan Miró. Bár egyikük sem értette mit mond a másik, de Miró megmutatta egyik szobrát Ellingtonnak, aki pedig zenélt a spanyol festőnek. Ezt a jelenetet meséli el nekünk a felvételen narrátorként Norman Granz impresszárió, Duke Ellington és triója pedig egy új dalt játszik, mely végül a The Shepherd (Who Watches Over His Flock) címet kapta (A juhász, aki a nyájára vigyáz). A trió tagjai: Duke Ellington - zongora, John Lamb - bőgős és Sam Woodyard - dob.
5. Django Reinhardt - J’attendrai Swing, 1939:
Mindössze két ujjal a bal kezén, a cigány gitáros Django Reinhardt létrehozta a 20. századi zene egyik legjellegzetesebb instrumentális stílusát. A fenti felvétel az 1939-es rövidfilmben, a Jazz Hot-ban tűnik fel, melyben közreműködik Reinhardt, a hegedűművész Stéphan Grappelli és a Quintette du Hot Club de France, hogy előadhassák a J'attendrai Swinget (J'attendrai jelentése - Várni fogok).
6. John Coltrane - A Love Supreme, 1965:
1964. decemberében John Coltrane és zenekara felvette mesterművét, A Love Supreme-t. A rendkívül eredeti keverése a hard bop-nak és a free jazz-nek spirituális felhangokkal megtoldva az albumot a jazz történetének mérföldkövévé emelte. Sőt, a Smithsonian Intézet még a nemzet kincsévé is kinevezte. Coltrane azonban állítólag csak egyszer adta elő teljes egészében a darabot nyilvánosa, méghozzá egy 1965-ös koncerten a franciaországi Antibes-ben. Ennek az előadásnak egy részletét láthatjátok, melyben Coltrane és zenekara a négyrészes darab első részét adja elő (Acknowledgement - Elismerés). A zenekar tagjai: Coltrane - tenor szaxofon, McCoy Tyner - zongora, Jimmy Garrison - bőgős és Elvin Jones - dobos.
7. Miles Davis a The Robert Herridge Színházban, 1959:
A CBS producerének, Robert Herridge-nek ötlete volt egy olyan program megszervezése a The Robert Herridge Színházban (mely egyébként mesemondásra specializálódott) , mely Miles Davis zenéje körül forog. A rádióelőadás mindössze 26 perces volt (még így is rendkívülinek számított), ezt teljes egészében láthatjátok majd a lenti videóban. Davis az "Első nagy kvintettjének" tagjaival zenél a felvételen: John Coltrane - tenor- és altszaxofon, Wynton Kelly - zongora, Paul Chambers - bőgős, Jimmy Cobb - dobos és a Gil Evans Orchestra. A hatodik tag, az altszaxofonos Julian "Cannonball" Adderly, aki látható ugyan a felvételen, de nem játszik migrénes fejfájása miatt.
8. Thelonious Monk Koppenhágában, 1966:
Egy remek félórás összeállítás következik Thelonious Monk és kvartettje előadásában, melyet a Dán televezíó vett fel 1966. április 17-én. A felállás a következő: Monk zongorán, Charlie Rouse tenor szaxofonon, Larry Gales bőgőn, Ben Riley pedig dobokon játszik. Három dalt játszanak el - Lulu a Back in Town, Don't Blame Me és Epistrophy. Monk pedig bőven hagy időt a többieknek a kibontakozásra, mikor feláll a zongora mellől és sajátos, merev táncába kezd.
9. Bill Evans a Jazz 625 show-ban, 1965:
1965. márciusában a Bill Evans trió meglátogatta a londoni BBC stúdiót, hogy előadjanak néhány számot a Jazz 625 show-ban, melynek házigazdája a brit trombitás, Humphrey Lyttelton volt. A lentebb látható videó ezt a kétszer 35 perces előadást közli egymás után. A trió tagjai: Evans - zongora, Chuck Israels - bőgő és Larry Bunker - dobos.
10. Charles Mingus Belgiumban, 1964:
1964. áprilisában a nagyszerű bőgős és zeneszerző Charles Mingus és kísérleti jazzegyüttese, a The Jazz Workshop egy háromhetes európai turnéba kezdett, mely Mingus karrierjének fontos momentumává vált. A következő előadást a belga televízióban vették fel 1964. április 19-én, a Palais des Congrés Liége-ben. Mingus és zenekara három dalt játszott el: So Long Eric, Peggy Blue Skylight és a Meditations on Integration-t. A zenekar tagjai: Mingus - bőgő, Dannie Richmond - dob, Jaki Byard - zongora, Clifford Jordan - tenorszaxofon és Eric Dolphy - altszaxofon, fuvola és basszusklarinét. A hatodik tag, a trombitás Johnny Coles sajnos nem tudott fellépni a zenekarral, mint két nappal korábban összeesett a színpadon.
