Pintada

A fiatal lány, miután bekerül az okiyába shikomi-san-ok lesz. Ezalatt az egy év alatt szolgálóként dolgozik és közben megfigyelheti a maikokat és a geikokat. Elvárják tőle, hogy mindig jókedvű, szorgalmas legyen és tartsa be az udvariassági szabályokat. Képzésük célja a személyiség megtörése és formálása. megtanulják a helyes testtartást, viselkedést, a kimonó felöltését és a társalgást. A japán nők ma már csak kivételes alkalmakkor viselnek kimonót, de a shikomi-sannak meg kell szoknia ezt a viseletet és gyakorolnia kell, hogy minél gyorsabban magára tudja ölteni az összes kiegészítővel együtt. Tanulmányaiba a kimonók helyes összehajtogatásának módja is beletartozik. Hajukat úgy hordják, ahogy szeretnék, de levágniuk tilos. Néhány hanamachiban nincs shikomi-időszak és az új lány rögtön minarai-san, tanuló maiko lesz. A körülbelül egy hónapos időszak alatt a minarai-jaya nevű ochayaban tölti az időt, hogy megtanulja a zene és a tánc alapjait. Minarai-san-ként a külsejük is megváltozik: haját hajtűk, fésűk és selyemszalagok díszítik az aktuális évszakhoz igazodva. Díszes kimonót viselnek, de még rövidebbet és könnyebbet a későbbiekhez képest, hogy a járást megkönnyítsék. Meg kell tanulniuk a hagyományos térdelőülést, mely kimonóban csak még kényelmetlenebb, de a maikonak képesnek kell lennie ebben a pózban maradnia a teaszertartások és a zenetanulás ideje alatt.

A minarai-san időszakát a san san kudo (háromszor három változás) szertartása zárja le, amely során a maikot és onesanját jelképesen összekötik, miközben mindketten három kortyot isznak egy csésze szakéból.  A maiko ezután új nevet kap, mely általában magába foglalja onesanja nevének valamelyik betűjegyét. Az onesan feladata, hogy megtanítson védencének mindent, amit tudnia kell. Ez a szertartás jelzi, hogy az immáron maikot hivatalosan is befogadták a hanamachi közösségébe.

A maiko:

A san san kudo-t egy újabb szertartás, az omisedashi követi, mellyel a maiko bemutatkozását ünneplik: a haját kontyba tűzik, arcát fehérre festik, nyakukon három sávot hagynak szabadon a szokásos kettő helyett (a japánok erogén zónának tartották a női tarkót).

Az omisedashit követően a maiko új kimonókészletet kap: minden évszakra egyet-egyet; alsóneműt; díszeket és egyéb kiegészítőket. Ha ezeket újonnan kell megvenni, az 5 millió yent tesz ki, vagyis kb. 10 millió Ft-ot. A takarékosság nem jellemző a hanamachikra – főleg nem ilyen alkalmakkor. A szertartás után nővérével végigjárja a teaházakat, hogy szertartásosan köszöntse a vezetőit. A maiko tetteiért ezek után az onesan is felelős. Ezt követően három napig fekete, címeres kimonóban jár a maiko, majd három napig színes címeres kimonóban, ez idő alatt onesanja minden este vacsorázni viszi őt, hogy bemutathassa a vendégeknek. Ettől kezdve napirendjük rendkívül zsúfolt: délelőtt 10 órától iskolában vannak, ahol táncot, zenét és helyes viselkedést, teaszertartást tanulnak. Miután hazaértek házimunkát végeznek körülbelül 4 óráig, amikor is az esti vacsorára kezdenek készülődni, ami 6 óra körül kezdődik. Az ’50-es évek előtt egyáltalán nem volt szabadidejük, most azonban havi 2 szabadnapot kapnak.

A maiko kimonója mind mintázatában, mind viselési módjában különbözik a szokásos japán kimonótól.  Élénk színű anyaga rendkívül drága, a maikok és a geikok kimonóját személyre szabottan készítik. A kimonót hosszú, széles derékkendővel fogják össze, a geikoktól eltérően – nekik csak meg van kötve – a maikok obija a bokájukig ér. A maikok obi-domét is hordanak amely egy díszes és nagyon drága övcsat. Az obi-dome anyaga lehet ametiszt, korál, jáde, gyémánt, áruk fél és egymillió yen között mozog.  A kimonó hátulja bő, így látni lehet a maikok fehér hátát, gallérja pedig levehető, kezdetben vörös színű. Ahogy közeledik geiková válása úgy változik a gallér színe – először ezüst szálak kerülnek bele, majd teljesen fehér lesz. Lábukon okobót hordanak, mely egy 10 cm magas fapapucs, zoknija, a tabi könnyűvé teszi a papucs viselését. Tanulóideje alatt a maiko 5 különböző frizurát hord. Egy frizura mesteri elkészítése körülbelül 40 percet vesz igénybe. Hetente egyszer csinálják meg a hajukat, és hogy ez alatt az idő alatt ne menjen tönkre a frizura, egy kényelmetlen fadobozon – omakun alszanak, mely kitámasztja nyakszirtjüket.  Hajukba számos díszt tűznek – ez is megkülönbözteti őket a geikoktól – melyek a hónapokhoz és az évszakokhoz igazodnak. A hajdísz neve kanzashi – a legfontosabb az, amelyiket a kontyuk elé tűznek. Rendkívül fontos, hogy a maiko és a geiko ruházata harmonikus legyen. A kimonónak összhangban kell lennie az alsóneművel, a hajviselettel, a lábbelivel, és a kiegészítőkkel.

obi-dome

omaku

okobo

Ozashiki:

A maikok és geikok fő kereseti forrását a teaházakban megrendezett vacsorák – ozashiki jelentik. Az ozashiki magát a vacsorát is jelenti és a helyiséget is, melyben megrendezik. Rendkívül nehéz bekerülni egy ilyen vacsorára, idegeneket nem engednek be, mert az romba döntené a meghittséget. Egy idegen csak egy tagon keresztül tud belépni az ochayába. A tag azzal, hogy bemutatja az idegent a teaház okasanjának, felelősséget vállal érte. A japánok nem ritka az a szokás, hogy szóban állapodnak meg bizonyos dolgokban – mivel ha valaki szavában nem lehet megbízni, az már alapból rossz.  A hanamachikban minden a személyes kapcsolatokra és a belső körön belüli bizalomra épül. A maikok és geikok csak azután jelennek meg, hogy a vendégek már elhelyezkedtek. Az ülésnek is szigorú rendje van: a befolyásosabb vendégek a tokonomák közelében foglalnak helyet (a teaházakban minden szobában megtalálható falba mélyített falifülke), a rang csökkenésével közelednek az ajtóhoz. A maikok és a geikok közvetlenül az ajtó mellett helyezkednek el.  A vacsora előtt italokat szolgálnak fel, ha megkínálják őket elfogadják, de az ozashikin ők nem ehetnek. A pohárköszöntő után hozzák az ételeket. Mialatt a férfiak élvezik a vacsorát, a maikok és a geikok tánccal, recitálással és shamisenjátékkal szórakoztatja a vendégeket.

A hanamachikban fontos a vendég szokásainak bizalmas kezelése. Az a maiko, aki megsérti egy vendég érdekeit, aligha maradhat maiko. Az ozashiki költsége magában foglalja az ételt, italt, valamint a maikok és a geikok kiadásait. Ez függ a vendégek és a szórakoztató hölgyek számától és a felszolgált fogásoktól A maikok és a geikok borravalót kapnak a szórakoztatásért, melynek neve gosugi. Ezt vagy közvetlenül kapják meg, vagy belefoglalják a teljesített szolgáltatásuk időtartama után járó hanadai-ba. A gosugi legkevesebb tízezer yen ( 20 000 Ft). A férfiak inkább csoportosan járnak ozashikire és megosztják költségeit. Régen a vendég művészeti jártassága ösztönzőleg hatott a maikokra és geikokra, manapság viszont egyre kevesebb vendég ért a művészetekhez. 

Geiko:

A maiko-ból 5-6 év után 20-21 évesen lesz geiko. Az átmenetet az erikae jelzi: a maiko vörös gallérját fehérre cseréli. A maiko-hoz képest kevésbé feltűnő az öltözködése, hiszen neki művészi teljesítményével, társalgásával, személyiségével, viselkedésével kell felhívnia magára figyelmet. Továbbra is uszályos kimonót hord, de hajára kacurát, vagyis parókát tesz. 30 éves korára az uszályos kimonót bokáig érőre cseréli. A kezdő geiko feketére festi a fogát – a fekete fogat régen a nő érettségének jelének tekintették. Ma már csak a kyotói hanamachik őrzik ezt a hagyományt. A san san kudóval ellentétben az erikaet nem kíséri szertartás. Az erikae után 3 napig fekete, címeres kimonót hord a geiko, majd 3 napig színes, címeres kimonót. A második világháború előtt élt a mizuage szokása, ez a maiko szüzességének elvesztését jelentette. A maiko onesanja kiválasztja a jelölteket, akiknek egy ekubo nevű rizssüteményt nyújt át a geiko-jelölt. Ezek után megkezdődik a licitálás. Aki a legtöbbet ajánlotta a jelöltek közül, az vehette el a lány szüzességét. A szexuális kapcsolatok ma már kizárólag a maikokra és geikokra tartozik.

ekubo

A danna:

A danna valójában férjet jelent, ebben a kontextusban azonban anyagi támogatót, pártfogót. A danna feladata az, hogy anyagilag támogassa az általa kiválasztott lányt. A pártfogó csak befolyásos, gazdag törzsvendég lehetett, ugyanis egy geiko támogatása rengeteg pénzbe került. Alkalomszerűen kimonókkal, hajdíszekkel, övcsatokkal ajándékozták meg geikoikat. Ha valaki danna akar lenni, a lány okiyáját kell felkeresnie és az okasannal kell megtárgyalnia a feltételeket. Ha a pártfogói viszony létrejön, a feltételeket nem foglalják írásba. A danna havi tartásdíjat is fizet a geikonak. A támogatástól függetlenül, ha vacsorára hívja, neki is ki kell fizetnie a hanadait. Cserébe a geiko idejével dannája rendelkezik. Előfordul olyan eset is, hogy a danna előre kifizet valamennyi hanadait, hogy legyen egy kis szabadideje pártfogoltjának.

Elvárja viszont, hogy a geiko őszinte legyen hozzá és beavassa élete minden percébe. A dannák általában nős férfiak, de ha nem és feleségül szeretné venni geikoját, akkor ki kell fizetnie a lány tartozását, amivel az okiyának tartozik. Egy geiko ugyanis addig nem válhat függetlenné, amíg vissza nem fizeti az okiyának azt a pénzt, amit az évek során ráfordítottak anyagiakban, időben, gondoskodásban.  Átlagosan a szolgálati idejük (nenki) az okiyában 5-6 év, ez alatt fizetik vissza a tartozást. Miután ez megtörténik, a geiko függetlenné válik és maga irányítja életét. Saját lakásba költözik, neki kell ellátnia magát. Továbbra is kell viszont órákra járnia, hogy tovább fejlessze képességeit. Japánban mostanában erősen hanyatlik a hagyományos művészetek iránti érdeklődés. Ez az egyik oka, hogy kevesebb férfi vállalja a danna szerepét. Nem szívesen fizetnek egy olyan nő társaságáért, akivel nem találkozgathatnak kötetlenül.

Hiki-Ivai: