1896. október 4-én adták át a legrövidebb fővárosi átkelőt, a Ferencz József hidat, mely a Fővám tér és a Szent Gellért tér között biztosítottan a közlekedést. A megnyitóra a millenniumi rendezvénysorozat keretében került sor, melyen az uralkodó is részt vett személyesen, sőt egy urbán legenda szerint még az utolsó szegecset is beverte saját kezűleg.

A pályázatot Feketeházy János és Totth Róbert nyerte meg, 1894-ben pedig el is kezdődtek az előzetes munkálatok a Fővám téren. A híd rácsos fémszerkezetet kapott, ezt azonban úgy alkották meg, hogy a folyami átkelő a kor legdivatosabb típusára, a függőhídra emlékeztessen. A kapuzatok 1896 során készültek el és a magyar címerrel illetve két-két turulmadárral díszítették, a híd kivilágítását pedig elektromos- és gázlámpákkal oldották meg.

A híd építése - 1895

1898-ban a hídon megindult a villamosközlekedés, három évtizeddel később pedig az első menetrend szerinti autóbuszok is ezen az átkelőhelyen keresztül jutottak el Budára. 

1945 januárjában a megszálló német hadsereg Budapest ostroma idején ezt a hidat is felrobbantotta. Sávoly Pál irányítása alatt kezdődött meg az újjáépítés 1946 tavaszán.

A híd a bombázások után

A helyreállított és kékre festett hidat 1946. augusztus 20-án adták át másodszor a város polgárai számára, a híd pedig az új szín mellé új nevet is kapott: Szabadság híd. Mivel 1946 februárja óta Magyarország államformája köztársaság volt, a városvezetők már nem ragaszkodtak túlzottan Ferenc József emlékéhez. Sz 1980-as felújítás során az átkelőhely visszakapta eredeti zöld színét, a 2007–2009 között zajló munkálatok során pedig régi díszítéseit is restaurálták.