29 éve halt meg Luis Bunuel, spanyol származású mexikói filmrendező. Ezen apropóból jutottam el ismét az Andalúziai kutyához (Un chien andalou). A filmet, melyet a rendező Salvador Dalíval közösen írt és forgatott, 1929-ben mutatták be Franciaországban és a legelső szürrealista filmként tartják számon.
A történet az első perctől az utolsóig összefüggéstelen, zavaros és értelmezhetetlen jelenetekből és képkockákból áll. A 16 perces film így rendkívül nehezen követhető a néző számára - nem hiába szürrealista filmalkotás. Egy férfi (Luis Bunuel) borotvát fen, majd a szomszédos szobában egy nőnek felvágja a bal szemét; egy férfinek hangyák másznak ki a tenyeréből; az úton egy kezet tartó kislányt elüt egy autó; egy férfi egy zongorát húz maga után, melyen egy döglött szamár van és két pap van utánakötve (az egyiket Dalí játssza). A két főszereplő a film végén boldogan sétál a tengerparton, majd a végső kép a homokba ásva és látszólag halottnak mutatja őket. A jelenetek ugyanazokról a szereplőkről (a fiatal lányt Simone Mareuil, a férfit pedig Pierre Batcheff alakítja) szólnak, ám az időben való ugrálás is furcsa: nyolc év múlva, reggeli három óra körül, tizenhat évvel ezelőtt, tavasszal...
Luis Bunuel és Salvador Dalí
A film ötlete akkor született, amikor a rendező Dalínál vendégeskedett Figueresben. Beszélgetésük tárgya az álmaik voltak: Bunuel egy szemgolyóba vágó borotváról álmodott, Dalí pedig arról, hogy hangyák másznak egy kézben. Dalí felvetése után eldöntötték, hogy az álomképekből egy filmet hoznak létre. A forgatókönyvet egyetlen hét alatt készítették el egy szempontot szem előtt tartva:
„[...] egyetlen olyan ötletet, egyetlen olyan képet sem vehetünk be, melyet racionális, pszichológiai vagy kulturális alapon meg lehet magyarázni. Szabad teret kell engednünk az irracionálisnak. Csak olyan képet szabad elfogadnunk, amely minden magyarázható ok nélkül lenyűgöz bennünket.” (Luis Bunuel)
Egyetértettek azonban abban, hogy egy efféle film finanszírozására nem találnának senkit, így Bunuel anyja pénzéből gyártották le végül. A filmet 1928. márciusában két hét alatt Párizsban és Le Havre-ban vették fel. A bemutatóra a Studio des Ursulines-ben került sor, és részt vett rajta a szürrealisták csoportja mellett a kor számos ismert festője és írója is. A bemutató alatt Bunuel gramofonról játszott argentin tangókat és részleteket Wagner Trisztán és Izoldájából a filmhez.
Erőteljes, szimbólumokkal teleszőtt, gyakran sokkoló jelenetekből és képekből áll, a mű tartalma és jelentése pedig egyáltalán nem egyértelmű. Sokan például a szexualitás traumája által kiváltott ifjúkori elmebaj ábrázolását vélik felfedezni a cselekményben. Ami biztos, hogy az Andalúziai kutya a szürrealista filmművészet egyik legjelentősebb alkotása, melyet ha érteni nem is, de ismerni mindenképpen kell!
