A foci EB után hamarosan itt van a 2012-es év nyarának 2. legizgalmasabb sporteseménye, a XXX. londoni nyári olimpia. A szervező országnak és a világ többi kiéhezett sportrajongójának is négy év állt rendelkezésre ahhoz, hogy felkészülhessen erre a jubileumi alkalomra. Aki pedig ezt eddig elmulasztotta, annak következzék egy kis segítség.
Volt egyszer egy ősolimpia
Az ókori görögök számára a verseny létfontosságú volt. Az élet minden területét átszőtte a megmérkőzés, melyben nem az ellenfél megsemmisítése volt a cél, csak a kiválóság bizonyítása.
Az ókori olimpiák fontosságát jelzi, hogy az első lejegyzett játékok időpontjától, i. e. 776-tól számították az időt a görögök. Elképzelhető, hogy előtte is tarthattak hasonló megmérettetéseket, mindenesetre nem maradt fenn semmilyen forrás róla. Bár rengeteg mítosz maradt fent az olimpiai játékok kialakulásáról, eredete ködbe vész. Az mindenesetre biztos, hogy az Olümpiában megtartott sportjátékoknak komoly vallási jelentősége is volt. Áldozatokat és ünnepségeket rendeztek Zeusz és Olümpia mitikus királyának, Pelopsznak tiszteletére. A történeti hagyomány szerint a játékokat i. e. 776-tól i. sz. 393-ig tartották meg, minden negyedik évben. A legnagyobb jelentősége az i. e. 4-6. században volt, ezt követően a római terjeszkedések következtében egyre inkább veszített jelentőségéből. A kereszténység államvallássá válásával és megszilárdításával a pogány szokások és hagyományok bojkottja elérte az olimpiai játékok eseményét is - Nagy Theodosius császár i. e. 393-ban beszüntette ezt a közkedvelt szórakozási módot. Az olümpiai helyszín mellett hasonló játékokat rendeztek még Delphoiban, Nemeában, és Iszthmiában.
A patriarchális társadalomhoz hűen a versenyeken egyáltalán nem vehettek részt nők. A versenyek közben a sportolók meztelenül küzdöttek meg egymással, erre pedig számtalan magyarázat született. A küzdősportokban a csupasz bőr az ellenség megragadását nehezíti és a meztelenség a mozgást is megkönnyíti. Ráadásul a meztelenség volt a legkönnyebb módja annak, hogy az edzők leleplezzék az esetleges női jelenlétet. A hagyomány szerint még be is kenték olajjal testüket, hogy az még szebb legyen mozgás közben. Hamarosan pedig az edzőknek is a nyilvánosság elé kellett tárniuk férfiasságukat, mert Olümpiában egyszer megtörtént, hogy egy nő, fia edzőjeként férfinak öltözve részt vett a versenyeken.
Az olimpia kezdeti időszakában mindössze egy napig tartottak a játékok (később ez ötre módosult) és egyetlen egy számban mérkőztek meg a résztvevők - a stadionfutásban. A verseny népszerűségének növekedésével azonban a játékok időtartama és a versenyszámok száma is emelkedett, de nem állandósult. A négyévenként megtartott rendezvényeken változó volt a résztvevők, a versenyszámok és versenynapok száma is. Azoknak, akik részt kívántak venni a versenyeken, kvalifikálniuk kellett magukat, hogy szerepeljenek a listán. Csak így vehettek részt a versenyen.
A sportjátékok tisztaságára, irányítására és kordában tartására egy tíztagú bírói testület vigyázott. A testület bírságot szabhatott ki, sőt el is tilthatta a szabályszegőket. Az atlétáknak pedig meg kellett esküdniük arra, hogy sem a bírákat, sem játékostársaikat nem vesztegetik meg, tartózkodnak a sértésektől és a halált okozó cselekedetektől, a verseny előtt pedig tíz hónapot a felkészülésre szán - kilenc hónapot otthonában, egyet pedig Olümpiában.
Most pedig következzenek az antik olimpiák sportágai: a stadionfutás mellett a futásnak több fajtájában is versenyeztek, például a kétszeres stadionfutás és a fegyveres futás. Pentatlon, öttusaversenyeket i. e. 708-ban, a 18. olimpiai versenyen rendeztek először. Az öttusa számai a diszkoszvetés, a gerelyhajítás, a távolugrás, a futás és a birkózás. Arisztotelész nem véletlenül nevezte a sportok királyának, "mert kiválóan ötvözi az erőt és a gyorsaságot." Az ökölvívás során a kesztyűk helyett ökörbőrből vágott szíjakkal tompították az ütéseket a versenyzők. A szíjakra legtöbbször szegeket, ólombütyköket illesztettek, amelyek akár a vesztes halálát is okozhatták. Ráadásul a versenyzőket nem is osztották be külön súlycsoportokba.
A pankráció az ökölvívásnak és a birkózásnak egyfajta keverékéből alakult ki. A szabályok szerint mikor az egyik fél megingott, s a másik földre döntötte, addig hempergőztek egymást ütve, rúgva, fojtogatva, míg valamelyik teljes kimerülésben karját magasba nyújtva nem jelezte, hogy feladja a küzdelmet. A legkedveltebb műfajnak talán a lovassportok számítottak, melyek nagy közönséget vonzottak. A lovas versenyeknek két fajtájában mérkőztek meg: lovagló- és kocsiversenyekben. A pályát, melyen versenyeztek, hippodromnak hívták.
I.e. 724. óta a győztesek a szent olajfáról levágott olajágból font koszorút kaptak, életnagyságú szobrot készítettek róluk (pl.: Müron: Diszkoszvető), teljes ellátásban (pénzjutalom) és hatalmas tiszteletben részesültek városállamukban. Egy versenyszám megnyerésére tehát hatalmas dicsőséget jelentett a sportolónak. Az antik olimpiákon csak egyéni versenyszámokkal lehetett indulni, a csapatjáték fogalma ismeretlen volt. Aki három versenyszámot megnyert, az automatikusan a versenyt is megnyerte.
Az ötnapos olimpia menetrendje:
