Vigaszdíj. Találó szó a lehetőségre, melyet Trianon után kapott Sopron városa és néhány szomszédos község. A velencei jegyzőkönyv értelmében 1921. december 14-e és 16-a között ugyanis ezeknek a helységeknek megadatott a lehetőség, hogy egy népszavazás keretében sorsukról és hovatartozásukról dönthessenek. Név szerint: Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopron és Sopronbánfalva. A népszavazás révén bekövetkező revízió bizonyult az egyetlennek, melyet a nagyhatalmak is elismertek. Az 1922. évi XXIX., "A soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról" szóló törvényben pedig az országgyűlés a Civitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront. Ezt követően alakították ki a Tűztorony déli részén a Hűségkaput.
Az 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-en-Layeben aláírt osztrák békeszerzõdés 350 ezer lakosú területet ítélt Ausztriának Ruszttal, Kismartonnal és Sopronnal együtt - népszavazás nélkül. A nemzetiségi viszonyok nem tették kötelezővé a népszavazás kiírását. 1920-ban Sopron lakosságának 48,8 százaléka magyar, 48 százaléka német anyanyelvû volt. Az utóbbiak kétharmada beszélt magyarul. A hivatalok pedig 1945-ig kétnyelvûek voltak.
>
Anagyhatalmak részben azért mentek bele mégis a népszavazás megtartásába, mert sokan túlzásnak érezték a Magyarország kárára történő területi módosításokat, Franciaország pedig Ausztriát kívánta büntetni a túlzott Anschluss-agitáció miatt. Az újdonsült határok megváltoztatására is csak ezen a területen volt reális lehetőség, mivel a térség a világháború befejezése után még magyar fennhatóság alatt állt. Ráadásul a trianoni békeszerződéshez csatolt Kísérőlevél, melyet a békekonferencia elnöke, Alexandre Millerand is aláírt, kilátásba helyezte, hogy a határok megállapításakor van esély a helyi érdekek és nyelvi hovatartozás figyelembevételére. A több évig tartó háborút követő mentalitás pedig elősegítette azt, hogy a két ország kompromisszumok révén egyezzen meg. A korabeli sajtóban azzal is foglalkoztak, hogy Ausztriának gazdasági szempontból sem lenne előnyös, ha Sopron városát hozzácsatolnák, mivel ebben az esetben 20-30 olyan osztrák vállatot veszélyeztetne, melyeket azért hozott létre, hogy a magyar piacban részt vehessenek.
Mikor a terület átadása kezdetét vette 1921. augusztus 28-án, a kormány kérésére a korábban már több akciót is indító Prónay Pál Kismartonba vonult, összesen 2700 felkelővel. Az elsõ napon tizenegy osztrák csendõri és vámõri alakulat lépte át a határt. Pinkafő, majd Ágfalva közelében puskatűz fogadta őket. Prónay és különítményesei október 4-én megalapították a Lajtabánságot ezeken a nyugat-magyarországi területeken, ezzel is tiltakozva a területek átadása ellen.
Della Torretta olasz külügyminiszter közvetítésével tárgyalóasztalhoz ült Bethlen István és Johannes Schober kancellár 1921. október 11-13 között. A felek által aláírt jegyzőkönyvben a felkelõk eltávolítása fejében népszavazást helyeztek kilátásba Sopronban és a környezõ nyolc községben. A Daily Telegraph szerint Magyaroszág "prémiumot" kap a szerzõdések megsértéséért.
December 8-án Marini olasz ezredes vezetésével 150 francia, 120 olasz és 40 angol katona érkezett Felsõ- Sziléziából a városba. A nemzetközi segédrendõrség 200 városi polgárból állt, akik A. F. I. (a felügyelõ antanthatalmak nevének kezdõbetûibõl) feliratú karszalagot viseltek. (A soproniak ezt azonban így olvasták: Ausztria! Fuss Innen!)
December 14-én Sopron, 15-én Brennbergbánya, 16-án pedig Ágfalva, Balf, Fertõboz, Fertõrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva lakossága járult az urnákhoz. Szavazati jogot azok az 1921. január 1-je óta állandó soproni lakóhellyel rendelkezõk kaptak, akik betöltötték a 21. életévüket, Sopronban születtek, vagy itteni illetõségûek. Propagandapénzbõl 3-400 vidékit utaztattak Sopronba. A szóbeszéd szerint számos rég elhunyt és eltemetett is szavazott a város maradása érdekében.
A várost nyolc szavazókörzetre osztották. Minden szavazó 1921. november 25-én keltezett, a városi tanács aláírásával és a bizottság francia körbélyegzõjével ellátott szavazóigazolványt kapott. Ennek ellenében a szavazáskor két színes lapot adott a szavazatszedõ bizottság. Ha valaki Magyarországra akart szavazni, úgy épen tette a borítékba a kék lapot és eltépte a sárgát.
Az összesen 26 879 jogosultból 24 063 fős (89,52%) részvétel mellett, 23 561 szavazóból 15 334 fő (65,08%) szavazott Magyarországra, 8 227 fő (34,92%) Ausztriára, és 502 (2,09%) szavazat érvénytelen volt.
Sopron 37 509 lakója közül 18 994-nek volt szavazati joga. Itt 89,2%-os részvétellel 72,7% szavazott Magyarországra.
A nyolc faluban a 7 900 jogosult 83,9%-os részvételével 54,6%-a Ausztria mellett szavazott. Magyarországra csak Nagycenken, Fertőbozon és Kópházán szavaztak többségben.
Összességében tehát a választók többsége Magyarországhoz kívánt tartozni. Kis vigaszdíj egy hatalmas veszteség után, de volt mire büszkének lenni. És van még ma is, 90 évvel később.
