1894 nyarán egy francia tiszt titkos iratokat és katonai terveket ad el a németeknek. A katonai vizsgálóbizottság az elzászi származású Alfred Dreyfus vezérkari tisztet gyanúsítja az árulással. A hadbíróság zárt tárgyaláson született ítélete: életfogytiglani börtön és örökös száműzetés, nem is akárhol, hanem az Ördög-szigeten - Cayenne, Francia-Guyana (a francia börtönszigetekről lásd még: Henri Charrier: Pillangó - Szökéseim a pokolból), ahol öt évet kellett eltöltenie, mire fény derült a bizonyítékok hamis voltára és természetesen Dreyfus ártatlanságára. Az antiszemita indíttatású per (l'Affaire) azonban közel tíz évig az egész francia politikai életre és társadalomra komoly hatást gyakorolt, és szinte két csoportra szakadt miatta az ország.
Dreyfus 1893-ban került a hadsereg vezérkarához, ahol már a kezdetektől mindenki ferde szemmel néz rá zsidó származása miatt (a "La Libre Parole" - "Szabad szó" című antiszemita beállítottságú lap például leközli a zsidó származású katonatisztek neveit, köztük Dreyfus-ét is). Mikor felmerül a gyanú, hogy valaki titkos iratokat adott át a németeknek, szinte mindenki őrá gyanakszik. A belső vizsgálat pedig már célirányosan próbálja bűnösségét alátámasztani. Többek között a valódi spion, Ferdinand Walsin-Esterhazy kapitány és segítője, Hubert Henry őrnagy is kiveszi részét a belső vizsgálatból.
A per után az információk továbbra is kiszivárognak a vezérkartól. Picquart alezredes, a hírszerzés tisztje hosszú vizsgálat után rájön, hogy Dreyfus nem lehetett kém. A hadbíróság döntő bizonyítékának tartott "D" monogramú levélről pedig bebizonyítja, hogy hamisítvány, ezt követően jelentését eljuttatja feletteseinek. A hadsereg vezetői azonban az ügy eltusolása mellett döntenek. Picquart alezredest letartóztatják, Walsin- Esterhazy-t felmentik. Ezzel párhuzamosan azonban már folyik a per-újrafelvételi kísérlet, immár polgári bíróság előtt. Émile Zola a L'Aurore-ben "J'Accuse!" - Vádolom! címmel tiltakozó írást közöl, melyben leírja a Dreyfus-ügy valódi hátterét - rágalmazás miatt bíróság elé állították és egyévi börtönre ítélték. A városokban és a vidéken is egyre nagyobb méreteket ölt az antiszemitizmus, a zavargások zsidók elleni pogromokba csapnak át.
A fordulatot az 1899-es év hozza meg: Henry alezredes, aki részt vett a Dreyfus elleni bizonyítékok hamisításában, bevallja tettét és öngyilkos lesz. A perújrafelvétel sem zajlik simán: Dreyfus védőügyvédjére rálőnek, a tisztet pedig ismételten bűnösnek kiáltják ki. Azonban az enyhítő körülményeknek köszönhetően büntetését 10 évre csökkentik. Az ismételt ítélet nem csak Dreyfus-t töri meg: a felháborodás Európa- és világszerte hatalmas hullámokat gerjeszt.
"Franciaország elkövette az évszázad bűnét." - Harper's magazin
A nemzetközi nyomás és a belpolitikai változások hatására az új kormány amnesztiát ad Dreyfusnak, a Francia Legfelsőbb Bíróság csak 1906-ban menti fel az összes vádpont alól. Megkapja a legmagasabb francia kitüntetést, a Becsületrendet és tiszti rangját is visszanyeri, azonban az Ördög-szigeten eltöltött évek mély nyomot hagynak benne, 1907-ben nyugdíjazták. Az első világháborúban mozgósították ugyan, de kizárólag front mögötti szolgálatot teljesített. A Dreyfus-ügy végeredményében a köztársaság és a politikai baloldal megerősödését, a hadsereg és a katolikus egyház befolyásának gyengülését idézte elő Franciaországban.Évekkel később így emlékezett az esetre:
"Egyszerű tüzértiszt voltam, akinek tragikus tévedés folytán derékba törték a karrierjét. Dreyfus, az igazság zászlója nem én voltam. Ezt az alakot önök teremtették."