HTML

Pintada

Friss topikok

Címkék

"Véres Bill" Anderson (1) A38 (1) Adidas (1) Adolf Dassler (1) Adolf Hitler (2) Afrika (1) Agatha Christie (1) Alain Delon (1) Albert & David Maysles (1) Albert Barillé (1) Albert Einstein (1) Alexander Calder (1) Alexandre Dumas (1) Alfred Dreyfus (1) Alfred Hitchcock (2) Alice csodaországban (1) Alice Pyne (1) alkohol (2) Allen Ginsberg (3) Altamont (1) Amerikai polgárháború (1) Andalúziai kutya (1) André Kertész (1) Andy Warhol (1) Anglia (1) animációs film (1) Anne Frank (1) Annie Leibovitz (1) antiszemitizmus (2) Antonio Banderas (1) Arisztotelész (1) A fekete tulipán (1) A három testőr (1) A kaméliás hölgy (1) A kockásfülű nyúl (1) A nagy ho-ho-ho-horgász (1) bábfilmsorozat (1) bakancslista (1) balett (1) Bálint Ágnes (1) Bán Sarolta (1) Batman (1) BBC (1) beat (1) Beatallica (1) Beatnik (1) Beetlejuice (1) Béke (1) Benny Hill (1) Ben Affleck (1) Bergendy (1) Bergendy István (1) betegség (1) Billy Holiday (1) Bill Evans (1) Bíró László (1) blues (3) Blues (1) Bob Dylan (3) Bob Marley (1) Bodrogi Gyula (1) bölcsesség (2) Bolond Kalapos (1) Boney M (1) bordélyvilág (2) Brad Pitt (1) Brian Jones (2) Bruce Willis (1) Brunszvik Teréz (1) Budapest (9) Buddy Guy (1) Buddy Holly (1) Buena Vista (1) Bunny Wailer (1) bűnözés (1) Bye Bye Birdie (1) Byrds (1) cameo (1) Campari (1) Casey Affleck (1) Cate Blanchett (1) CBS (1) Charles Mingus (1) Charlie Chaplin (1) Charlotte Zwerin (1) Chet Baker (1) Cicavízió (1) Címkék (1) Cindy Crawford (1) Clint Eastwood (1) country (1) Csukás István (1) D-nap (1) Danny Elfman (2) Dave Brubeck (1) David Bowie (1) David Seymour (1) DC Comics (1) Dean Martin (1) Dean Potter (1) design (1) Diákhitel (1) Diákhitel 2. (1) Diane Arbus (1) Diego Rivera (1) Disneyland (1) divat (3) Django Reinhardt (1) Donald kacsa (1) Drakula (1) Dreyfus-ügy (1) drog (1) Duke Ellington (1) E-book (1) Edith Piaf (2) Edvard Munch (1) Ed Sullivan (1) ego (1) Egon Schiele (1) Egyszer volt ... az ötlet (1) életmód (1) Elliott Erwitt (1) első világháború (2) Elvis Presley (2) Émile Zola (1) Emmeline Pankhurst (1) Ennio Morricone (1) ENSZ (1) építészet (1) Eric Clapton (1) Ernest Hemingway (2) Erzsébet királyné (1) Étel & Ital (1) F. Scott Fitzgerald (2) Family Guy (1) fasizmus (1) Fats Domino (1) Federico Borrell García (1) Federico Fellini (1) Felsőoktatás (1) feminizmus (2) fényképészet (7) Ferenc József (1) festészet (2) Festo (1) fesztivál (1) film (17) filozófia (2) fotó (12) fotómanipuláció (1) Frakk a macskák réme (1) Franciaország (4) Francis Bacon (1) Frankenstein (2) Frankenweenie (1) Frank Capra (1) Frank James (1) Franz Kafka (1) Frédi és Béni a két kőkorszaki szaki (1) Frida Kahlo (1) Gábor Dénes (1) Gálvölgyi János (1) George Harrison (1) George Lucas (1) Gerda Taro (1) gésa (3) Gianni Luminati Nicassio (1) Gimme Shelter (1) Goldmark Károly (1) google (1) Goy Andor (1) grafika (3) Greta Garbo (2) Guernica (1) Guggenheim Múzeum (1) Gustav Klimt (1) háború (2) hadászat (1) hagyomány (1) Haight-Ashbury (1) Hair (1) halloween (2) Hanna & Barbera (1) Heath Ledger (1) Henri Cartier-Bresson (2) Henri Charrier (1) Henry Cartier-Bresson (1) Hey Jude (1) Hiperkarma (1) hippi (3) Hippokratész (1) Hollandia (1) hópehely (1) Howard Pyle (1) humor (4) Hunter S. Thompson (3) ICC kód (1) idézet (24) idézet. (1) időjárás (1) ifj. Alexandre Dumas (1) Iggy Pop (2) II. Miklós cár (1) indie rock (1) információáramlás (1) inspiráció (1) interjú (3) Intim Torna Illegál (1) irodalom (12) Jack Kerouac (2) Jack Nicholson (2) Jack White (2) James Dean (1) James Joyce (1) Janis Joplin (2) Japán (3) játék (4) jazz (2) Jeanloup Sieff (1) Jefferson Airplane (3) jelenkor (1) Jerry Lewis (2) Jesse James (1) Jesse James meggyilkolása a tettes a gyáva Robert Ford (1) Jimi Hendrix (3) Jim Henson (1) Jim Morrison (1) Johnny Cash (2) Johnny Depp (2) John Coltrane (1) John F. Kennedy (1) John Lennon (3) John Steinbeck (1) Jókai Mór (1) Josef Skvorecky (1) Joseph Barbera (1) Jozef Sztálin (1) József Attila (1) Julio Cortázar (1) kalóz (1) Kanada (1) karácsony (3) Karácsonyi lidércnyomás (1) Kardinsky (1) Keith Richards (1) Kék Ház (1) kémkedés (1) Ken Kesey (1) kép (51) képeslap (1) Kex (1) kifakadás (1) KISS (1) koncert (4) könyv (3) környezet (1) kreatív (1) Kukori és Kotkoda (1) külföldi élet (1) kultúra (109) Kurt Cobain (1) Kurt Vonnegut (1) Kyoto (1) labdarúgás (1) Lead Belly (1) Led Zeppelin (1) Leonardo da Vinci (2) levelezőlap (1) Lewis Carroll (1) Little Willie John (1) Louis Armstrong (1) Louis Pasteur (1) LSD (2) Ludwig Múzeum (1) Lugosi Béla (2) Luis Bunuel (1) Lulu (1) Magic Trip (1) Magyarország (10) magyar találmányok (2) Magyar Televízió (7) Magyar Televízó (1) Manhattan terv (1) marihuána (1) Marilyn Monroe (1) Marion Cotillard (2) Martha & The Vandellas (1) Martin Scorsese (1) Marty Balin (1) Mary Shelley (1) második világháború (8) Mata Hari (1) Mekk Elek az ezermester (1) merénylet (2) Merry Prankster (1) mese (15) Metallica (1) Metropolitan Múzeum (1) Mexikó (1) Michelangelo Antonioni (1) Michel Legrand (1) Mickey Mouse (1) Mick Jagger (2) Mick Taylor (1) Mikey Schaefer (1) Miles Davis (2) Minnie Mouse (1) Monte Cristo grófja (1) Monty Python (1) Morzekód (1) MTV (1) Muddy Waters (1) Muppets (1) Muse (1) musical (1) művelődés (49) művészet (28) My Fair Lady (1) My Lai (1) Nagy-Britannia (2) Nagyítás (1) napló (1) NASA (2) National Geographic (1) National Portrait Gallery (1) Neal Cassady (1) Neil Armstrong (1) némafilm (3) Németország (2) neorealizmus (1) Neumann János (1) New-York Daily Times (1) Nickolas Muray (1) Nirvana (1) novella (1) NSDAP (1) Okostojás (1) Olaszország (1) olasz filmművészet (1) olimpia (9) Omega (1) Örkény István (1) Oroszország (1) orvostudomány (2) Oscar-díj (1) Osztrák-Magyar Monarchia (1) Pablo Picasso (1) Páneurópai piknik (1) Papp László Sportaréna (1) Patti Smith (1) Paul MacCartney (1) Paul McCartney (1) pawel kuczynski (2) PBS (1) Peggy Lee (1) Peter Tosh (1) Pethő Zsolt (2) Piazza dei Miracoli (1) Picasso (1) Pillangó (1) Piotr Kabat (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (1) Pokol Angyalai (1) politika (1) Pom Pom meséi (1) propaganda (1) prostitúció (9) publicisztika (1) Puma (1) Puskás Ferenc (1) R&B (2) Ragyogás (1) rajzfilm (1) rák (1) Ramones (1) Raoul Wallenberg (1) Raszputyin (2) Ray-Ban (1) recept (1) reggae (1) Regina Brett (1) reklám (2) retró (13) Ringo Starr (1) Roberto Rossellini (1) Robert Capa (1) Robert Downey Jr. (1) Robert Elfstrom (1) Robert Ford (1) Robert Frank (1) Robert Johnson (1) Robert Mapplethorpe (1) robot (1) rockabilly (2) rock and roll (1) rock n roll (3) Rolling Stone (1) Romhányi József (1) rövidfilm (2) Roy Orbison (1) Ruanda-i mészárlás (1) Rubik-kocka (2) Rubik Ernő (1) Rudolf Dassler (1) S.O.S. (1) Salvador Dalí (2) Samuel Morse (1) Shel Silverstein (2) Simon Bent (2) Sisi (1) Slavonia (1) SmartBird (1) Son House (1) Sopron (1) sör (1) Spanyolország (1) Spanyol polgárháború (2) sport (10) Stanley Kubrick (1) Stephen King (2) Super Mario (1) Susan Sontag (1) Süsüke a sárkánygyerek (1) Süsü a sárkány (1) Syrius (1) Száll a kakukk fészkére (1) Szent-Györgyi Albert (1) Szilárd Leó (1) színház (2) szórakozás (1) Szovjetúnió (1) Születésnap (4) szürrealizmus (1) Taj Mahal (1) tánc (1) technika (1) technológia (1) TED konferencia (1) tél (1) Telekocsi (1) televízió (2) Teller Ede (1) térkép (1) természet (1) terrorizmus (1) TET offenzíva (1) Thames Television (1) Thelonious monk (1) The Beach Boys (1) The Beatles (9) The Benny Hill Show (1) The Doors (2) The Ed Sullivan Show (1) The Flintstones (1) The Greatful Dead (1) The Jackson 5 (1) The Mamas & The Papas (1) The New York Times (2) The Rolling Stones (7) The Supremes (1) The White Stripes (2) The Who (1) Timothy Leary (1) Tim Burton (4) Tiny Tim (1) Titanic (1) Tobey Maguire (1) történekem (1) történelem (102) totó (1) Traviata (1) tudomány (14) TV Guide (1) újság (3) újságíró (2) ünnep (5) Űr (1) USA (14) utazás (1) vámpír (1) Vanity Fair (1) Verdi (1) vers (2) Victor Hugo (1) videó (15) Vietkong (1) Vietnám (1) világnap (1) Vízipók-csodapók (1) Vogue (1) Volt egyszer egy vadnyugat (1) Vöröskereszt (1) Vörös Hadsereg (1) Wailers (1) Walk off the Earth (1) Walt Disney (7) Walt Disney World (1) Walt Disney World Resort (1) West Side Story (1) White Rabbit (1) White Stripes (1) Whoopi Goldberg (1) William Hanna (1) William Quantrill (1) Willie King (1) Wim Wenders (1) Woodstock (2) Wright testvérek (1) Yoko Ono (2) Youtube (3) youtube (2) zene (41) Címkefelhő

Linkblog

Lisztmayer Zsófia

Kultúrblog

2011.12.14. 15:09 Pintada

A budapesti zsidóság története a II. világháborúban

Címkék: történelem

Előzmények

A két világháború közötti időszakban fokozatosan hódított teret magának a zsidóellenesség. Az 1918-1919-es forradalmak után uralkodott el igazán a szélsőjobboldali szellemiség az egész társadalmi berendezkedésen és a politikai légkörön, az úgynevezett zsidótörvények pedig fokozatosan kiszorították a zsidó lakosságot a politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi életből.

A folyamat, melynek során jogi úton kívánták szabályozni a zsidók helyzetét, az 1920. évi XXV. törvény, ismertebb nevén a „numerus clausus[1]” elfogadásával vette kezdetét. A jogszabály szerint a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetem közgazdaság-tudományi karára és a jogakadémiákra való beiratkozás feltételévé vált „a nemzethűség s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatóság”. Ez a szabályozás valójában azt jelentette, hogy a felsőoktatásba való felvétel a nemzetiségek számára ettől kezdve csak bizonyos arányszámban vált lehetővé. A felvételt nyerhetők száma karonként, sőt szakonként is változó volt, azonban arányuknak az adott oktatási intézményen belül meg kellett egyeznie a nemzetiség országos arányszámával (de lehetőleg kitegye annak kilenctized részét). Arról, hogy az egyes karokon belül ez az arányszám hogyan módosul, a vallás- és közoktatásügyi miniszter döntött. A szövegben nem jelent meg egyszer sem a zsidó kifejezés, de a törvény végrehajtási utasításának lábjegyzetében nemzetiségként tünteti fel őket. 1867 óta azonban a zsidók izraelita vallású magyaroknak számítanak, tehát elvileg nem vonatkozott volna rájuk a törvény. A numerus clausus végett vetett a polgári jogegyenlőségnek.

Mivel a zsidók arányszáma a budapesti egyetemeken volt a legmagasabb, ezért a fővárosban jártak el a legszigorúbban a törvénnyel kapcsolatban. Vidéken valamivel liberálisabban kezelték a numerus clausust. Az eredeti törvényjavaslatot Haller István vallási- és közoktatásügyi miniszter terjesztette be a nemzetgyűléshez 1920. június 22-én, ebben azonban még csak annyi szerepelt, hogy a felsőoktatásba csak annyi diákot lehet felvenni, amennyinek megfelelő kiképzése lehetséges. Többszöri átdolgozás után, Bernolák Nándor[2] bírálata alapján került be a törvénybe a nemzetiségi, faji és vallási arányszámok szabályozása. A Teleki-kormány 1920. szeptember 28-án léptette életbe a törvényt. A Bethleni konszolidáció időszakában a politikai légkör nyugodtabbá vált a pénzügyi és gazdasági emelkedésnek köszönhetően, így lehetőség nyílt a törvény módosítására. 1926-ban még nagy többséggel elvetették ezt a javaslatot, de 1928-ban Bethlen István miniszterelnöknek sikerült elérnie, hogy a faji kvótát kivegyék a törvényből, bár a külpolitikai nyomásnak is része volt benne, hiszen több nemzetközi szervezet is bírálta ezt a rendelkezést, mely európai szinten az első olyan törvények közé számított, mely a zsidók közéleti szerepét volt hivatott csökkenteni.

Az 1938. évi XV. törvénycikk (az első zsidótörvényként ismert) már egyértelműen a zsidó népcsoport ellen irányult. „A társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” címet viseli, még a Darányi-kormány idején készítették elő a törvényjavaslatot, de már csak Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt fogadták el. 1938. május 5-én, a Pesti Naplóban tiltakozó nyilatkozatot tettek közzé, melyet 59 közkedvelt és elismert művész írt alá, de ez nem akadályozta meg a tervezet törvénnyé emelését. A május 29-én hatályba lépett törvény kimondta, hogy a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20%-át tölthetik be zsidó vallású emberek. A törvény betartását egy szakmai tömörülésnek kellett betartatnia és öt évet kaptak a törvény végrehajtására. A törvény nem vonatkozott arra, akik az első világháborúban vagy a forradalomban érdemeket, kitüntetéseket szerzett hazafiasságáért, akik 1919 augusztusa előtt kikeresztelkedtek, valamint ezek leszármazottai.

A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” nevet viseli az 1939. évi IV. törvénycikk (május 5.), ismertebb nevén a második zsidótörvény. A törvénytervezetet még az Imrédy-kormány terjesztette be az országgyűlés elé, de már csak a Teleki-kormány idején fogadták el. Ez a törvény már egyértelműen faji alapokon határozza meg azt, hogy ki zsidó. Zsidónak minősült, aki önmaga, legalább egy szülője vagy két nagyszülője az izraelita felekezet tagja a törvény életbeléptekor, vagy azt megelőzően.[3] A IV. törvénycikk nem határoz bonyolultabb tényállásokkal, például a vegyes házasságokkal kapcsolatban. A szellemi pályákon 6%-ban maximálta a zsidó vallásúak számát, és kitiltotta őket az állami közigazgatási és igazságügyi apparátusból, középiskolai tanári karokból. A színházakban illetve a lapok szerkesztőségében nem kaphattak olyan munkát, mely befolyásolta volna az adott intézmény vagy orgánum szellemi irányvonalát (10. és 11. §). A törvénnyel a numerus clausust is visszaállították, a zsidókat pedig kizárták az engedélyköteles ipari és kereskedelmi ágazatokból (12. §). A 2.§ felsorolja azokat, akikre nem vonatkozik a törvény: az első világháborús érdemek, a titkos tanácsosokra, az olimpiai bajnokokra stb. Nem terjed ki azonban a mentesítettek leszármazottaira. Rengetegen váltak munkanélkülivé, azonban a kibúvókat is hamarosan megtalálták. Megjelent a strómanság, mely lényegében egy illegális alvállalkozást jelentett.[4]

Augusztus 8-án lépett hatályba az 1941. évi XV., házassági jogról szóló törvénycikk. A törvényt Bárdossy László miniszterelnöksége alatt fogadták el, viszont ez az első zsidótörvény, melyet az egyházak felsőházi képviselői elleneztek, azzal érvelve, hogy a törvénytervezet beleszól az egyházak ügyeibe. A törvény megtiltotta zsidó és nem zsidó vallásúak között a házasságkötést. A nemi érintkezést is büntette, de csak abban az esetben, ha az aktus zsidó férfi és nem zsidó asszony között zajlott le.[5] A zsidó asszony és nem zsidó férfi közötti nemi érintkezést nem büntette.

A Kállay-kormány idején további törvények születtek a zsidó felekezethez tartozók ellen. Az 1942. évi VIII. törvénycikk, "az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról" 1942. július 19-én lépett hatályba. A törvény eltörölte az 1895-ös recepciós törvényt azzal, hogy az azóta bevett felekezetű státuszt elismertté minősítette vissza. A zsidó felekezetbe ettől kezdve nem lehetett belépni, illetve a törvény megvonta az állami támogatásokat az izraelita egyházközség által fenntartott oktatási és egyéb intézményektől. 1942. szeptember 6-án lépett hatályba az 1942. évi XV. törvénycikk "a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól" címmel. A zsidók ettől kezdve nem vásárolhattak mező- vagy erdőgazdasági ingatlant, illetve a már meglévőket át kellett engednie az államnak.

A zsidótörvények betartatása azonban nem zajlott maradéktalanul. A hatóságok bizonyos esetekben szemet hunytak, vagy éppenséggel kedvezőbben bíráltak, mivel érdekük úgy kívánta.

Védett házak

1944 márciusától, Németország magyarországi megszállásától kezdve merült fel a zsidók gettóban való elhelyezésének terve. Ekkor azonban a magyar hatóságok úgy ítélték meg, hogy erre nincsen szükség. Ha egy helyen helyeznék el őket, akkor a város többi részét is bombatámadásoknak vetnék ki, így azt a megoldást találták, hogy a zsidókat a város különböző részein (fontos középületek, pályaudvarok, katonai objektumok közelében) kijelölt házakban helyezzék el. Ezekben a házakban, a német Judenhaus-ok mintájára csak zsidók lakhatnának.[6]   A fővárosi zsidóságot, a kezdetben kijelölt 2600 ház helyett végül 1840 lakóházban helyezték el. Kijelöltek számukra szükségkórházakat is egy Wesselényi utcai iskolaépületben, a Pártfogó Iroda (MIPI) székházában (Bethlen tér 2, Siketnéma Intézet), és a Fiú árvaház épületében néhány helységet (Vilma királynő út / VII. kerület Városligeti fasor 25-27). A költöztetéseket a Zsidó Tanács[7] szervezte meg, végrehajtására három napot kaptak, június 1-ig bezárólag, majd ezt a dátumot módosították június 24-re. A kijelölt házakra szabványos méretű 30 cm átmérőjű sárga csillagot kellett kirakni fekete alapon – innen kapták a „csillagos ház” elnevezést. A lakók a házakat naponta mindössze 2 órára hagyhatták el, kizárólag élelmiszervásárlás céljából. Ilyen csillagos házak voltak: I. kerület, Úri utca 45; V. kerület, Kígyó utca 4-6; V. kerület, Galamb utca 5; V. kerület, Kossuth tér 18; V. kerület, Váci utca 11/B stb.

A megszállással együtt Magyarországra érkezett Adolf Eichmann, aki azt a feladatot kapta, hogy a „végső megoldást” Budapesten és az egész országban véghezvigye. A nyár folyamán folyamatosan indultak vagonok a koncentrációs táborokba. Először a vidéki zsidóság deportálását oldották meg viszonylag hamar, majd hozzáláthattak a főváros kiürítésének. A nemzetközi segélyszervezetek, egyházi fórumok tiltakozása csak hátráltatni tudta a deportálások nagyszámban való megindulását. Megkezdődtek a mentések, a semleges országok követségei nagyszámú és sokféle útleveleket bocsátottak ki, hogy minél több zsidó tudjon külföldre menekülni. A védett házakba azok kerülhettek, akiknek már megvolt az érvényes (vagy érvényesnek ható) útlevele, vagy vártak rá.

1944. november 15-én a kormány megkezdte a zsidó gettó kialakítását Budapesten. A hatóságok ekkor még tekintettel voltak arra, ha valakinek a külföldi követségek vagy a Nemzetközi Vöröskereszt által kibocsátott bármilyen védőirata volt. Az ilyennel rendelkezők engedélyt kaptak arra, hogy külön a számukra kijelölt házakban tartózkodhassanak.[8] A menleveleseknek november 20-ig kellett átköltözniük ezekbe a házakba, melyek nagy része az Új-Lipótváros déli részén volt („kis gettó”).  Egyre nőtt azoknak a száma, akik hozzájutottak az iratokhoz, és ez szükségessé tette újabb védett házak kijelölését, azonban így sem volt elég hely és csak a zsúfoltág növekedett.

 

Néhány fontosabb védett épület[9]:

A Tátra utca 6. épülete adott otthont a svéd követség kirendeltségének. Az épületben intézték a védettek ügyeit, a védett házak igazgatásának megszervezését, orvosi ellátását élelmezését. A hatóságokkal folyamatosan tartották a kapcsolatot a sok eltűnt ügyében, akiket vagy az utcáról vittek el, vagy akár a lakásokból is.

Tátra utca 14-16.: A svéd követség kórháza, december 2-án nyitották meg. Volt járóbeteg ellátása is, és valójában minden rászoruló segítséget kaphatott az épületben.

További svéd védett házak: Hollán Ernő utca 7/A-B; Kárpát utca 3.; Katona József utca 10/A, 14, 21, 23/A, 24, 31; Légrády Károly utca (ma XIII. kerület Balzac utca) 39; Phönix utca (ma XIII. kerület Raoul Wallenberg utca ) 7.

Nemzetközi Vöröskereszt által védett házak: Pozsonyi út 16, 23; Tátra utca 4.

Kormányzói kivételezett házak: Pozsonyi út 28; Sziget utca 41.

 

A felsoroltakon kívül voltak még spanyol, portugál, svájci és vatikáni védelmet kapott házak is.

Kormányzói mentességet azok kaphattak, akik bár a zsidótörvények hatálya alá esnek, de kiemelkedő közéleti, tudományos, művészeti vagy gazdasági érdemeik kivételezettségüket indokolttá teszik. 1944. március és június között a belügyminiszter bírálta el a kérelmeket, ezt követően pedig a miniszterelnök. Összesen 3000 ilyen mentességet adtak ki, de október 15 utána Szálasi-kormány felülvizsgálta ezeket és mindössze a tizedrészét hagyta érvényben. November közepén, egy újabb felülvizsgálatot követően már csak 70 embernek adta meg ezt a mentességet Szálasi, ezen felül belügyminisztere még 501 embernek.[10]

A védett házak státusza megegyezett a csillagos házakéval, nem őrizték, nem vették körül kerítéssel, ám lakói mégsem számítottak szabadoknak. Ugyanúgy üldözöttek voltak, és a nemzetközi szervezetek, vagy követségek védelme sem volt mindig elég a túléléshez. A kijárási tilalom rájuk is vonatkozott, naponta csak egy órára, reggel 8-tól 9-ig hagyhatták el kényszerű lakhelyüket.

1944 második felében sokféle különböző okmány volt forgalomban, melyek a túlélést szolgálták. Természetesen rengeteg hamis irat is volt, a mentési szellemben a külföldi követségek is hamisították az útleveleket, hogy minél több embert tudjanak megmenteni a deportálástól vagy a helybeni haláltól. A legnagyobb védelmet természetesen a szabályos külföldi oklevél nyújtotta, de voltak egyszeri kiutazásra jogosító útlevelek, és oltalomlevelek is (Schutzbrief, skyddsbrev).[11] Az előzőekben felsoroltak fényképes igazolványok voltak, vagyis a leginkább biztonságosak. Nagy védelmet nyújtott a birtokosának a magyar hatóságok által kibocsátott kivándorlási engedély is, vagy a Palesztinába való bevándorlási engedély. Különleges okmánynak számított a közös útlevél. Minden közös útlevélen 200 majd később 1000 név szerepelt, illetve mindenki kapott egy igazolást arról, hogy neve a közös útlevélen szerepel. 1945 elején már olyan okmányokat is „piacra dobtak” melyek csak azt igazolták, hogy az illető útlevelének elkészítése folyamatban van. Ezeket az iratokat előzetes útlevélnek, vagy fehér igazolványnak hívták. A legtöbb ilyen okmány kibocsátója Svájc, a Nemzetközi Vöröskereszt, Svédország és a Vatikán volt.  Az egyházak új anyakönyvi kivonatok készítésével és hamisításával próbált minél több áldozaton segíteni. A nyilasok hatalomra jutásával már ezek az okmányok sem ígértek tökéletes biztonságot, hiszen a hatóságokon múlott, hogy melyiket fogadják el, és melyiket nem.

A gettóban

1944 decemberében a csillagos házak és a nemzetközi gettó életben maradt lakóinak be kellett költözniük a „nagy gettó”-ba. Akik ennek nem tettek eleget, azoknak csak a bujkálás maradt és a vele járó veszély. A gettót december 10-én zárták le, a négy égtáj felé nyíló kapukat fegyveres SS-katonák és nyilasok őrizték.[12] Minél zártabb világot akartak létrehozni, a falakat november utolsó napjaiban építették fel rövid idő alatt. Nem izraelita vallásúak december 10-ike után még dolgozni sem léphettek a gettó falai mögé. Különleges belépőjegyeket – egészen kivételes esetekben – a rendőrségtől lehetett igényelni.[13]

December 12-én vette kezdetét a gyermekek gettóba való átszállítása. Ettől kezdve már a védett házakból és épületekből is megkezdték az emberek gettóba hurcolását.

A gettó területén összesen 162 lakóépület áll, vagyis ennyi épületben kellett közel 70 000 ember elhelyezését megoldani. Ez azt jelentette, hogy egy lakásra hozzávetőlegesen 14 ember jutott, vagyis sokaknak még alvóhely sem jutott.[14]

A gettóba tömörített lakosság leginkább nőkből, gyermekekből és idős emberekből állt, hiszen a munkaképes férfiak nagy részét ekkora már munkaszolgálatra kötelezték. A kijárási tilalmat a gettóban sem szüntették meg: délután 4 óra után már senki sem tartózkodott az utcán.

A Zsidó Tanács végezte a gettó igazgatási feladatait: a lakók nyilvántartását, az élelmiszer elosztásának megszervezését, a közművek üzemeltetését, a gyermekek gondozását stb. Több épületben is üzemelt konyha, volt sütőüzem, még néhány magán kifőzés is (bár nem működtek sokáig), korcsma, cukrászda, kávémérés és tejcsarnok. A kiosztott ételek egyharmadát (23 000 adag) az Orthodox Népasztal (Wesselényi utca 13.) készítette, konyhák működtek még a következő helyeken: Dob utca 27; Kazinczy utca 41, Rumbach utca 10 és 14; Síp utca 5, 12, 22 stb.  

Ghettó élelmezés (1944. december)[15]

Hétfő

bableves tésztával,

4 dc. [dl]

Kedd

káposztafőzelék,

3 dc.

Szerda

burgonyaleves,

4 dc.

Csütörtök

sárgaborsó-főzelék,

3 dc.

Péntek

köményleves, tészta,

4 dc.

Szombat

sólet,

3 dc.

Vasárnap

zöldségleves, tészta,

4 dc.

 

A rendért és a fegyelemért a gettón belül a lakókból szervezett gettórendészet felelt, körülbelül 900 személy.

A legnagyobb gondot a gettó lakóinak egészségügyi állapota jelentette. Az alapvető higiéniai feltételek hiányoztak, a szemét elszállítását nem oldották meg, gáz nem volt, víz is csak az utcai csapokból. Mivel nem volt kórház a gettó területén, ezért ideiglenes kórházakat alakítottak ki néhány lakóházból. A Wesselényi utca 44-ben és egy ideig a Bethlen tér 2-ben komolyabb kórházakat tudtak berendezni, még műtéteket is tudtak végezni. Ezeken kívül 20 szükségkórházat is működtettek. A szükséges gyógyszerek és egyéb egészségügyi kellékek nagy részét a Nemzetközi Vöröskereszt szerezte be. Ezen kívül volt idősek otthona, illetve csecsemő- és gyermekotthonok. Az utolsó napokban a halottak elszállítása jelentett hatalmas problémát. A rendelkezésre álló két temetőt (Salgótarjáni utcai és Kozma utcai) csak december végéig tudták használni, addig azonban éjjel-nappal ott tartózkodott egy rabbi, hogy szükség esetén le tudja vezetni a halotti szertartást. Januártól a bombázások miatt már csak a gettó falain belül lehetett elhelyezni a holttesteket. Temetkezési helynek a Klauzál tér közepét és a Dohány utcai zsinagóga mellett lévő Hősök templomának udvarát, végül a holttesteket már csak temetetlenül tudták elhelyezni a Síp utca 12 udvarán illetve a Klauzál téri vásárcsarnokban.

A gettóban tartózkodás ideje alatt is próbálták megtartani a szokásos vallási szertartásokat. Péntek és szombat délelőttönként a gettó fennállásának végéig megtartották a szokásos szertartásokat a Dohány utcai és Rumbach utcai zsinagógákban. Még legalább két imaház is használatban volt a Dob utca 31-ben és a Holló utca 1-ben, így amennyire a körülmények engedték, az irányzatok szerinti külön szertartási rendet is fent lehetett tartani.

December 5-én a Vörös Hadsereg megindította műveleteit a főváros elfoglalására, 24-én pedig már körül is zárták Budapestet és megkezdődött az ostrom. Miután a kormány elmenekült, a nyilaskeresztes csoportok immáron szabad kézzel láthattak neki a zsidók módszeres legyilkolásához. A Vöröskereszt tevékenységét betiltották, a védett házak pedig ettől kezdve nem voltak védettek. Rengeteg követségi és egyéb védelem alatt álló házból elhurcolták a gettóba az ott lévőket, vagy rosszabb esetben ott helyben végeztek velük – természetesen miután személyes tárgyaiktól megszabadították őket. Ezekben a hetekben számos hír felröppent arról, hogy a nyilasok megtervezték az egész gettó felrobbantását, sőt már alá is aknázták, de ezek a hírek nem bizonyultak megalapozottnak.

Január 16-án érte el a szovjet hadsereg Új-Lipótvárost, a védett házakat és a nemzetközi gettót felszabadították. Két nappal később, január 18-án reggel pedig a nagy gettó falai is feltárultak.

1945. március 17-én Debrecenben, az ideiglenes kormány hatályon kívül helyezte a zsidótörvényeket.

 

A legnagyobb lélektani megterhelést az 1944 márciusától 1945 januárjáig tartó időszak jelentette. A háború első éveiben a zsidótörvényeknek köszönhetően életüket jóval megnehezítették, sokan kerültek az utcára, vesztették el teljesen egzisztenciájukat. Azonban nem lebegett felettük a genocídium réme. Atrocitások természetesen előfordultak, gyakorivá váltak az izraelita vallásúak elleni merényletek, de legtöbbjüknek csak a szégyennel és megalázással kellett szembenéznie, melyet a mellen lévő sárga csillag idézett elő. Az öngyilkosságok száma ugrásszerűen megnőtt, aztán egy még nagyobb kísértettel kellett szembenézniük. Az „Endlösung” kíméletlen szellemével, melyet Adolf Eichmann testesített meg. Szerencsére azonban rengetegen voltak, akik kitűnő példájául szolgálnak a humanitás eszméjének.

 

 

Bibliográfia

·     -Frojimovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, Strbik Andrea: A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. MTA Judaisztikai Kutatócsoport Budapest, 1995. 2. kötet.

·        -   http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8188

·       - http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7440

·       - http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8070

·       - http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8098

·       - http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8168

·       - http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8181
 


[1] jelentése: zárt szám

[2] Bernolák Nándort az 1920-1922-es nemzetgyűlésen Debrecen képviselőjének választották meg keresztény nemzeti programjával választották meg, majd 1921. április 14. és 1922. június 16. között a Bethlen-kormányban töltötte be a népjóléti és munkaügyi miniszter tisztségét.

[3] 1. § A jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki ő maga vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek nagyszülői közül legalább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt úgyszintén a felsoroltaknak a jelen törvény hatálybalépése után született ivadékait.

[4] A stróman egy nem zsidó barát, ismerős, rokon, akinek a nevére rá lehetett írni az üzletet, így a hatóságok nem tehettek ellene semmit. A stróman jó pénzt kapott névleges vállalkozásáért, és ez által sokan meg tudták őrizni egzisztenciájukat.

[5] 14. § Az a magyar honos nemzsidó, aki zsidóval, az a zsidó, aki magyar honos nemzsidóval, úgyszintén az a magyar honos zsidó férfi, aki külföldi honos nemzsidó nővel a 9. §-ban foglalt tilalmat megszegve házasságot köt, bűntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő. Ugyanígy büntetendő az a polgári tisztviselő, aki tudja, hogy a 9. §-ban foglalt házassági akadály áll fenn és a házasság megkötésénél közreműködik. Ha pedig a polgári tisztviselő gondatlanságból működik közre az ilyen házasság megkötésénél, vétséget követ el és büntetése három hónapig terjedhető fogház.

[6] Frojimovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, Strbik Andrea: A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. MTA Judaisztikai Kutatócsoport Budapest, 1995. 522. o.

[7] Zsidó Tanács: a megszállás után, már március 21-én német mintára hozták létre abból a célból, hogy a németek rendelkezéseit közvetítsék a zsidó lakosság számára. Vezetője Stern Samu lett. Vidéken is alakultak Zsidó Tanácsok, de mivel a vidéki zsidóság nagy részét július végéig deportálták, már nem volt tovább szükség rájuk.

[8] Ezek a házak annak az országnak a védelmét élvezték, melyek kibocsátották a védőiratokat, innen ered a „védett ház” elnevés.

[9] Frojimovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, Strbik Andrea: A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. MTA Judaisztikai Kutatócsoport Budapest, 1995. 550-551. o.

[10] Frojimovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, Strbik Andrea: A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. MTA Judaisztikai Kutatócsoport Budapest, 1995. 551-552. o.

[11] Az oltalomlevelet a külföldi követségek adták ki, igazolva, hogy az illető az ország állampolgára, így követségi védelem alatt áll.

[12] A kapuk a Wesselényi utca – Károly körút, a Wesselényi utca – Nagyatádi Szabó utca, a Kis diófa utca – Király utca és a Nagy diófa utca – Dohány utca kereszteződésében álltak.

[13] A rendőrség az V. kerület, Egyetem utca 3 épületében volt, majd egy bombatalálat miatt a Városháza óvóhelyén.

[14] Frojimovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, Strbik Andrea: A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. MTA Judaisztikai Kutatócsoport Budapest, 1995. 567. o.

[15] Domonkos Miksa feljegyzése, Domonkos a nyilas uralom idején a Zsidó Tanács egyik vezetője volt.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pintada.blog.hu/api/trackback/id/tr913463199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.