Kissé késve sikerült megalkotni élménybeszámolómat a leghűségesebb városban tartott fesztiválról. Részemről talán az év leginkább várt bulijának tartható, rengeteg régi vagy nem olyan régi ismerőssel és az imádott soproni környezettel. Ám a 19. soproni Volt fesztivál több szempontból is különlegesnek számít. A rendezvényen búcsúztattuk el az Európai Unió tanácsának magyar elnökségét, megismerkedhetett a soproni közönség is a fesztiválkártyás rendszerrel és a korábbiakban megszokott infrastruktúra is formálódott.
Kedden este érkeztünk meg Sopronba és természetesen már az állomáson várakozó rengeteg fesztiválozó által kreált légkör megalapozta a hangulatot. A Lővér kempingbe felérve pedig végre elfogott az az érzés, amit csak egy fesztivál nyújthat. Az emberek (ekkor még józan) tömege, a higiéniai viszonyok tökéletlensége és a több helyről egyszerre hallható zene teszi azzá a fesztivált, ami. A Volt első napja mindig a visszaszokás célját szolgálja, így miután sikeresen megismerkedtünk az új fizetési eszközzel és feltöltöttük fesztiválkártyánkat, megkezdhettük a terep felmérését. Mivel a 0. nap leginkább a beköltözésről szólt, zeneileg sem nyújtott olyan széles palettát, mint a későbbiekben. A Budapest Bárnak köszönhetem az első pozitív zenei élményt. A közönség a koncert második felében már önmagára talált és igazi fesztiválhangulatot teremtett.
Az első napra visszatérve (szerencsére nem kellett élveznem a sátorozás nyújtotta komfortot) már nem éreztem azt a viszonylagos nyugalmat, mint előző nap. A látogatók között már kisebbségben voltak a józan emberek, a szemetet pedig már lehetetlenség volt kikerülni. Ezzel együtt azonban már egy igazi fesztiválra tértünk vissza. Az első nap hivatalosan a European Gipsy Rocks nevet viselte, ennek ellenére sajnos a legtöbb roma zenekar fellépéséről lemaradtunk a korai időpontok miatt. Nagyon vártam például Emir Kusturica & The No Smoking Orchestra fellépését, és valószínűleg épp ez volt a baj, ugyanis nem azt kaptam, amire vártam és kicsit csalódottnak éreztem magam. Schmitt Pál köztársasági elnök "fellépéséről" sajnos lecsúsztam, pedig utána elvileg még egy fél korsó sört is legurított, nem beszélve a fiatalokkal történő közös csocsózásról.
A második nap szörnyűre sikeredett. Indulásnál a kellő hangulat megvolt, azonban az időjárás közbeszólt. Egyedül a House of Pain fellépését tudtuk megnézni, aztán minden élvezhetetlenné vált. Valójában a programok közül semmiről sem maradtam le, amire mindenképpen el akartam volna menni, (kivéve talán Dub fx-et, de őt tavaly szerencsére láttuk) és a fesztiválhangulatot amúgy is kivégezte a hideg.
Az utolsó előtti napot vártam a legjobban talán az összes többi között. És bár nagyon jól éreztem magam a Pendulum és a Crookers koncertjén, mégsem volt az az igazi eksztázis. A Crookers talán egy fokkal jobban is tetszett, mint az előbbi, bár velük is volt egy kis problémám. Úgy mentem el a koncertjükre, hogy ismertem őket, tudtam mire számítsak, ehhez képest az általam igazán várt számaikat nem hallhattam. Ez persze nem rontott a kiváló hangulaton, maximum egy kis hiányérzet maradt bennem. A Soerii & Poolek formáció fellépése azonban remek hangulatot teremtett és bár eddig nem tartottam túl sokra az együttest, (hozzáteszem úgy, hogy nem is igazán ismertem őket) a véleményemet sikerült teljesen megváltoztatniuk. Koncertjük látványos volt, a hangulat a közönség soraiban fergeteges, a férfiak pedig hiányos öltözetű hölgyekben is gyönyörködhettek.
A 4. nap számomra legemlékezetesebb része minden bizonnyal a Hiperkarma visszatérő koncertje volt. Eddig is élvezettel halgattam a zenéjüket - főleg Bérczesi Róbert énektehetsége miatt, de ez a koncert valamilyen módon még közelebb kergetett hozzájuk. A hangulat végig fantasztikus volt, a közönség imádta őket és én úgy éreztem, hogy ez fordítva is igaz. Egyébként az együttes dobosaként egy soproni zenészt, Gálos Ádámot láthatta és hallhatta a közönség.
Az utolsó nap még egy pozitív zenei meglepetést tartogatott számomra a Nouvelle Vague képében. Bár csak az első néhány dalt tudtuk végighallgatni, ennyiből is kiderült, hogy kiváló hangulatot tudnak teremteni, az énekesnők pedig nagyon értik a dolgukat.
A sátor védelmi rendszerét kijátszva sikerült bejutnunk a VIP részlegbe. A zene ugyanaz, a mocsok ugyanaz az eltérés maximum annyiban érzékelhető, hogy kevesebb emberrel bulizhatsz, kevesebb ideig tart a kártyás folyamatok megvalósulása és ha van egy kis szerencséd egy-két hírességgel is összefuthatsz. Nekünk volt is, hiszen összefutottunk a Belgás fiúkkal, név szerint Bauxittal és Még5Lövéssel ám az aláírásukat sikerült rekordidőn belül elvesztenünk...
Egy teljesen új érzéssel is szembesülnöm kellett a fesztivál ideje alatt. Mégpedig azzal, hogy a tizenévesek korosztálya hirtelen invázió-szerűen lepte el a Lővér kempinget. Összességében véve azonban a 19. Volt fesztiválon jól éreztük magunkat, remek koncerteken vettünk részt és szocializálódtunk is egy kicsit. A fesztivál népszerűségét jelzi, hogy idén a 102 ezres látogatószám minden eddigi rekordot megdöntött. Mindenhol jó, de a legjobb Sopron :)
.jpg)
