A prostitúció és leánykereskedelem fogalomköréhez ma is hozzátartozik, legalábbis sokan párosítják a bűnözést. És természetesen nem is áll messze a valóságtól, hiszen a prostitúció helyszínei valóban gyakran szolgáltattak megfelelő helyet a bűnözés különböző ágainak. Ez azonban az általam vizsgált korszakra még nem feltétlenül, nem minden esetben volt jellemző, hiszen a prostitúció ebben az időszakban bizonyos keretek között még engedélyezett foglalkozásnak számított, mely felett legfeljebb erkölcsi alapon lehetett ítélkezni.[1]
A bűnt elkövető utcai nőket mindenképpen külön kell választani azokra, akik csak alkalmanként követtek el kihágásokat – a munkájuk során adódó lehetőségeket kihasználva – illetve azokra, akik rendszeres kereset-kiegészítésként követtek el kisebb nagyobb kihágásokat.
A nem bordélyházi lányok mellett nagy valószínűséggel találunk egy gátlástalan és durva stricit. A védelem miatt a lányok rá is szorultak, de ezért a védelemért jókora árat kellett fizetniük. Bevételük jelentős része a stricit illette meg, így bizonyos mértékű függési rendszer is kialakult köztük és a strici voltaképpen kitartottjává vált a prostituáltnak. A hatóságok előtt pedig úgy tűnhetett, mintha egy (házas)párról lenne szó, így kikerülhetővé vált az ellenőrzés és a büntetés, hiszen az olyan örömlány, akinek nem volt hatósági és egészségügyi engedélye, szigorú büntetésre számíthatott. A tolvajkéjnők is előszeretettel működtek együtt a másik nem tagjaival, hiszen amíg a hölgy elcsábította a kiszemelt áldozatot, addig a segítője jól megkopaszthatta azt.
A prostituáltak által elkövetett bűncselekmények között előkelő helyen szerepelt az ágynemű, fehérnemű és egyéb textíliák eltulajdonítása szállodákból, panziókból stb.
„Ebben a műfajban az egyik rekorder H. Margit 24 éves, négy elemit végzett, Szlatnicán született kéjnő lehetett, aki erre szakosodott. Bűncselekmény sorozata Tóth Flóriánné "Andrássy" nevű szállójában kezdődött, ahova 1917. február 27-én jelentkezett be. Innen még aznap éjjel, az ablakon át megszökött és a szoba 180 korona értékű szövet és csipke függönyeit magával vitte. Néhány nappal később a Steiner Lajosné tulajdonában álló, és az Alsóerdősor utcában található "Rákóczi" szállóban szállt meg, ahonnan ugyancsak éjjel megszökött 1 paplannal, 1 csipkefüggönnyel, 1 asztalterítővel, 1 falvédővel, 1 sezlontakaróval valamint a dívány selyemhuzatával: összesen 300 korona értékben. Innen ment tovább özv. Krausz Jenőné "Nap" nevezetű szállójába, ahol a zsákmánya csak egy 90 koronás pokróc volt. Lebukása előtt utoljára Zvilich Arnoldné "Viktória" szállodájában lakott, ahonnan hajnalban szökött meg néhány, összesen 25 korona értékű aprósággal.”[2]
A rendőrség létszámából kiindulva képtelen volt nemhogy felszámolni, de még visszaszorítani is nem csak a prostitúcióval kapcsolatos, de az egyéb bűncselekmények számát is. Ennek (egyik) okát a rendőrség korabeli létszámában kell keresnünk. A legnépesebb kerületben is maximum három rendőr gondoskodott a közrendről – ez a szám még akkor is rendkívül alacsony, ha belekalkuláljuk azt, hogy az általam vizsgált Budapest lélekszáma kb. 200 000 főt tett ki és a kerületek is kevésbé voltak sűrűn lakottak.
|
I. Kerület |
II. Kerület |
III. Kerület |
IV.-V. Kerület |
VI.-VII. Kerület |
VIII.-IX. Kerület |
X. Kerület |
Rendőrök száma |
1 |
1 |
1 |
1 |
3 |
3 |
2 |
Kerületi orvosok száma[3] |
1 |
1 |
1 |
1 |
1 |
1 |
1 |
5. táblázat A rendőrök és kerületi orvosok száma kerületenként az 1881-es rendőrségi törvényben meghatározottak szerint
Bár a törvény születésének évében a bejegyzett kéjnők száma néhány százra tehető, a 12 fős fővárosi rendőrség még így is irreálisnak hangzik. A számokat tekintve nem nehéz elképzelni, hogy miért növekedhetett ekkora mértékben a fővárosi prostitúció és egyáltalán a bűnözés.
„…Amennyiben a bűnözés szoros összefüggésben áll a nehéz megélhetési viszonyokkal, természetszerű következménye az elmondottaknak, hogy a nőt is ugyanazok a társadalmi és gazdasági indokok kergetik a bűnbe, mint a férfit.”[4]
Irinyi József ezen írásában, mely a női bűnözésről szól, felvet egy problémát, mely a rendőrség szaktudatlanságát nagyon jól jelzi. A korabeli publicisztikában többször is kritikával illették a rendőrség hozzáállását a prostitúcióhoz. Nem egyszer fordult elő, hogy egy lányt bevittek teljesen valótlan indokkal, majd addig tartották fogva, vallatták (talán még rosszabbat is) amíg a lány be nem ismerte azt, amit el sem követett: a prostitúció vétkét. Ezt követően (hacsak valami szerencse nem történt a lánnyal) „nyugodt szívvel” átadhatták Őt egy madame-nak, aki bizonyára nagyon hálás volt újdonsült leányáért. [5]
A leggyakoribb prostituáltak által elkövetett bűn mindenképpen a lopás volt. Ha a kuncsaftnál sikerült elérni, hogy lerészegedjen, könnyű prédát jelentett, és nehézségek nélkül meg lehetett őt fosztani értékeitől. Gyakran előfordult, hogy amíg a lány azzal foglalkozott, hogy a vendég figyelmét minél nagyobb mértékben lekösse, a segéd addig szépen kizsebelhette a „balekot”.
„Haas Netti Ernesztine és Kotrovits Mária koeruelbeluel (körülbelül) 20-25 eves magas termetue kejhoelgyek […] viegreffeltoel[6] elidegenitett ekszerekkel es ruhakkal temesvarrol tegnap delutan brkocsin beregszoig es onnet gyanitolag budapest fele megszoektek - nyomozasuk, letartoztatasuk es eredmenyroeli sodrony valasz keretik. Vlachovits foekapitany.”[7]
[1] Szécsényi Mihály: Bűnöző prostituáltak Budapesten. IN: Tanulmányok az 50 éves Bana Jocó tiszteletére. Szerk.: Katona Csaba. Palatia Nyomda és Kiadó, Győr, 2006. 176 p.
[2] Szécsényi Mihály: Bűnöző prostituáltak Budapesten. IN: Tanulmányok az 50 éves Bana Jocó tiszteletére. Szerk.: Katona Csaba. Palatia Nyomda és Kiadó, Győr, 2006.
[3] A főkapitányi hivatalhoz tartozott még 1 rendőri főorvos is a táblázatban szereplőkön kívül
[4] Irinyi József: Nők a kriminalisztikában. A nő és a társadalom, 1907, I. évf. 7. sz. 120. p.
[5] Mellerné-Miskolczy Eugénia: Az Erkölcsrendészet: A nő és a társadalom, 1907, I. évf. 8.sz..
[6] Viegreffe: Viegreffe Aloizia bordélytulajdonos.
[7] BFL Vi.I.B Magyar Királyi Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Általános Iratai 1868-1933. 1879-1883 Leánykereskedelem 2. 3. Doboz. 24229/1882.