Gálos Ádámmal, az Intim Torna Illegál dobosával beszélgettem eddigi sikereiről és arról, hogyan is élte meg a vele történteket. Az interjúból kiderül, hogyan sikerült eljutnia a Soproni Zeneiskolából a sikeres hazai és külföldi fellépésekig.
L. Zs.: Van-e olyan zenekar, amelyben az Intim Torna Illegálon (a továbbiakban ITI) kívül még aktívan dobolsz?
G. Á.: Az ITI-n kívül jelenleg a Padödövel játszom az élő koncertjeiken, illetve vendégelőadó vagyok a nagyobb Magashegyi Underground koncerteken.
L. Zs.: Mikor kezdtél el zenével foglalkozni? Mikor/Mi miatt döntötted el, hogy nem csak hobbiként érdekel?
G. Á.: Zenével/dobolással hat évesen kezdtem el komolyabban foglalkozni, amikor is a bátyám fogott és elvitt a Soproni Zeneiskolába. Előtte annyi vödröt és fakanalat vertem szét otthon, hogy valószínűleg ekkor látták be a szüleim, ¨menthetetlen¨ vagyok. Mindig is tudtam, hogy ez érdekel - csak is ez - és dobos szeretnék lenni. Amióta az eszemet tudom, erre készülök, és nagyon szerencsésnek vallhatom magam, hogy a szüleim ennyire támogattak/támogatnak még a mai napig is.
L. Zs.: Hogyan vette kezdetét a karriered? Ki fedezte fel benned a tehetséget?
G. Á.: A sokéves zeneiskolás tanulás után, már a középiskolai évek alatt elkezdtem Pestre járni Borlai Gergőhöz, az ország egyik leghíresebb dobosához, hogy magánórákat vegyek. Hétvégenként egy-egy óra miatt vonatoztam fel, majd buszoztam ki a világvégére Pesten, és vissza. Szinte hihetetlen a mai fejemmel visszagondolva. Be voltam sózva rendesen! Érettségi után a Póka Egon vezette Kőbányai Zenei Stúdió tanulója lettem, ahol négy év tanulás után jelesre szakvizsgáztam. Ekkor vette kezdetét a karrierem.
L. Zs.: Milyen formációkban fordultál meg a sok év alatt?
G. Á.: Doboltam musicalekben, amiből rengeteget tanultam, például együtt játszani egy hatalmas szimfonikus zenekarral, a karmesterrel együtt ¨vezetni¨ egy egész zenekart. 20 éves lehettem, mikor csörgött a telefonom, hogy holnapután lenne egy Padödö koncert Csíkszeredában, és bevállalnám-e? Harminc szám, próba nélkül, élesben... Elvállaltam, fejest ugrottam a mély vízbe. Szerencsére jól sikerült a koncert, olyannyira, hogy a mai napig én dobolok a csajok élő koncertjein. Nagyon élvezem azt a laza légkört ami őket körbelengi. A következő zenekarom a Kistehén volt, amibe egy válogatáson keresztül jutottam be. Nagyon szép egy évet töltöttem el a zenekarban, körbeturnéztuk egész Európát, és volt egy egy hónapos amerikai turnénk is. Eszméletlen volt 21 évesen rádöbbeni egy magányos séta alkalmával, hogy igen, én most valóban New Yorkban koncertezem, és ez nem álom!
L. Zs.: Mikor született az ITI és mit sikerült azóta elérnetek?
G. Á.: 2010. január 1-jén alakult meg az Intim Torna Illegál! Azóta megjelent egy kis, és egy nagylemezünk, négy videoklipünk, és vagy több száz koncertet adtunk itthon én külföldön egyaránt. Épp most készítjük a második nagylemezünket, amit reményeink szerint épp olyan sikerrel fogad a közönség, mint az eddigi számainkat.
L. Zs.: Mi a helyzet a Hiperkarmával? (Hozzáteszem a tavalyi Voltos visszatérés mesés volt :)
G. Á.: 2010. nyarán megkeresett egy dalszerző, szövegíró a Hiperkarma egykori frontembere Bércesi Róbert, hogy hamarosan újraindul a legendás zenekar, és lenne-e kedvem betölteni a dobos posztot. Egyből igent mondtam és ennek eredményeképpen tavaly egy évre összeállt a zenekar. Csodás nyarat töltöttünk együtt. Körbeturnéztuk az országot, közben pedig rengeteget tanultam az egészből.
L. Zs.: Melyik zenekarod stílusa állt hozzád a legközelebb?
G. Á.: Eddigi zenekaraim közül nem tudnék kedvencet választani. Mindegyik szép volt és tanulságos. Általában az aktuális a „leglegleg”, ezért most úgy érzem, az ITI-ben tudnék játszani, és lemezeket készíteni életem végéig. Mindegyik zenekarral, ha eleinte nem is állt hozzám közel stílusilag, tudtam azonosulni, és a részem lett egy idő után, ezért úgy gondolom, a stílusom az összes eddigi zenekarom meghatározhatatlan katyvasza, az én zeném, ott belül.
L. Zs.: Úgy tudom, hogy az ITI-vel a szerbiai Exit fesztiválon is felléptetek idén. Neked/Nektek mennyiben volt ez más, mint a hazai fesztiválok? Egyáltalán hogyan fogadott Titeket egy külföldi közönség?
G. Á.: Igen, felléptünk Európa legjobbjának tartott fesztiválján, az Exiten. Számomra teljesen más élmény volt, mint egy hazai fesztivál. Itthon szerencsére már elég sokan ismernek és szeretnek minket, konkrétan miattunk jönnek, éneklik a dalszövegeinket. Külföldön teljesen nulláról indulsz. Nem ismernek, viszont nagyon fontos az első benyomás. Mivel nem értik a dalszövegeket, ezért az énekesünk a számok előtt angolul meséli el, miről is szól az adott szám. Így jobban bele tudják magukat élni. Visszatérve az Exitre: már a második szám után olyan volt a hangulat, mintha otthon lettünk volna – anélkül, hogy ismertek volna, vagy értették volna a dalszövegeket.
L. Zs.: Mennyire volt zsúfolt a nyarad? Belefért-e egy kis pihenés? Milyen gyakran volt fellépés, próba?
G. Á.: Az idei nyár rettentően zsúfolt volt. Hála isten! A fesztiválok 99 százalékán ott voltunk, illetve a koncertek mellett elkezdődtek a második nagylemezünk próbái is, augusztusban pedig a felvételek. Szóval feszített volt a tempó. Gyakorlatilag, amint kiszálltunk a turnébuszból, rögtön mentünk próbálni vagy stúdióba, majd onnan vissza a koncertekre. Nekem pluszban jó pár Magashegyi koncertem is volt. Így nem volt ritka az olyan alkalom, hogy este 6-7-ig mondjuk Szegeden volt egy Magashegyi koncertem, majd pár órával később este 11-től Agárdon egy ITI fellépés. Aztán másnap vissza Szegedre, csak épp már az ITI-vel. Gyakorlatilag koncertezésből, és csak egy kicsi alvásból állt a nyár! Nyaralni sajnos nem jutott idő. A szüleimhez haza (Sopron) is kevesebbszer jutottam el, mint terveztem. Egyszer a Volt miatt voltam itthon, mivel többször is felléptem a fesztiválon, egyszer pedig a három! napos nyári szünetünket kihasználva! De hát így szép ez. Imádom ezt a nyári pörgést!
L. Zs.: Mi az, ami szép ebben a szakmában?
G. Á.: Hogy mi a szép ebbem a szakmában? Hogy nem kell korán kelni! :) Na jó, csak vicceltem! Elmondhatatlan érzés, hogy milyen, amikor színpadon vagy, és szinte meztelen vagy lelkileg, amid van, odaadod egy ezüst tálcán a közönségnek, és ők ezt olyan szinten adják vissza, hogy talán ez az a dolog, ami miatt megéri. Az energia adok-kapok folytonos körforgása. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek, és amihez értek.
Köszönet Gálos Ádámnak!